KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tagadás

Kovács Patrik

Denial – amerikai-brit, 2016. Rendezte: Mick Jackson. Szereplők: Rachel Weisz, Timothy Spall, Tom Wilkinson. Forgalmazó: Bontonfilm. 109 perc.

Jóllehet ma már számos országban bűncselekménynek minősül a holokauszttagadás, még mindig sokan azonosulnak e kártékony szemléletmóddal. A zsidó népirtás tényét megkérdőjelező kutatók egyik legismertebbje, a brit David Irving a kilencvenes években perbe fogta az amerikai historikust, Deborah Lipstadt-ot, amiért az egyik könyvében antiszemitizmussal és történethamisítással vádolta meg őt. Kétszeresen fonák helyzet állt elő: egy fajgyűlölő, Hitler-szimpatizáns kókler akart revánsot venni vélt sérelmeiért, ráadásul – a brit jogrend sajátosságából fakadóan – az alperesre, illetve annak ügyvédeire hárult a teher, hogy bizonyítsák igazukat. Mick Jackson legújabb rendezése a nagy port kavart ügy eseményeit beszéli el.

Az alapanyag ezüsttálcán kínálta egy pazar bírósági dráma lehetőségét, a Tagadás azonban sajnos éppoly fantáziátlan, mint a címe. Jackson rendkívül szűkre szabja a játékidőt, ami széttöredezi a ritmust: a nyitány és a tárgyalótermi összecsapások előkészületeit felvázoló szekvenciák túl sok mozzanatot sűrítenek egybe, a jelenetek kurták és hanyagul felépítettek, a cselekmény hosszú bakugrásokkal halad előre. Szerencsére a rendező félúton racionalizálja a tempót, és a feszültség, mely mindaddig csak pislákolt, végre beizzik, amint Lipstadt (Rachel Weisz) a vádlottak padjára lép. A bírósági szócsaták izgalmasak ugyan (ráadásul teljes egészében a valódi per jegyzőkönyve alapján íródtak), ám a két főhős sosem ütközteti egymással érveit, személyes konfliktusuk elsikkad, így pedig az ügy kissé tétnélkülinek tetszik.

Érződik, hogy Jackson másfél évtizede nem készített mozifilmet: Lipstadt morális vívódását közhelyekbe csomagolja, a szinte már dokumentarista hitelességet néha papírízű dialógok ellenpontozzák, és a képi megvalósítás is az alkotó televíziós múltját idézi. Üdvözlendő viszont, hogy a Tagadás a holokauszt-túlélők nézőpontját is megjeleníti, továbbá, hogy az egyik jelenet eredeti auschwitz-i helyszíneken forgott. Weisz és az Irvinget alakító Timothy Spall egyaránt remekelnek, ám Tom Wilkinson még őket is árnyékba borítja a veterán ügyvéd, Richard Rampton színpompás karakterének bőrében. A Tagadás azonban így is a beváltatlan ígéretek filmje. Kár érte: ha szerencsésebb csillagzat alatt születik, az Aki szelet vet kortárs párdarabját ünnepelhetnénk benne.

Extrák: werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13465