|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDTagadásKovács Patrik
Denial – amerikai-brit, 2016. Rendezte: Mick Jackson. Szereplők: Rachel Weisz, Timothy Spall, Tom Wilkinson. Forgalmazó: Bontonfilm. 109 perc. Jóllehet ma már számos országban
bűncselekménynek minősül a holokauszttagadás, még mindig sokan azonosulnak e
kártékony szemléletmóddal. A zsidó népirtás tényét megkérdőjelező kutatók egyik
legismertebbje, a brit David Irving a kilencvenes években perbe fogta az
amerikai historikust, Deborah Lipstadt-ot, amiért az egyik könyvében
antiszemitizmussal és történethamisítással vádolta meg őt. Kétszeresen fonák
helyzet állt elő: egy fajgyűlölő, Hitler-szimpatizáns kókler akart revánsot
venni vélt sérelmeiért, ráadásul – a brit jogrend sajátosságából fakadóan – az
alperesre, illetve annak ügyvédeire hárult a teher, hogy bizonyítsák igazukat.
Mick Jackson legújabb rendezése a nagy port kavart ügy eseményeit beszéli el.
Az
alapanyag ezüsttálcán kínálta egy pazar bírósági dráma lehetőségét, a Tagadás azonban sajnos éppoly
fantáziátlan, mint a címe. Jackson rendkívül szűkre szabja a játékidőt, ami
széttöredezi a ritmust: a nyitány és a tárgyalótermi összecsapások
előkészületeit felvázoló szekvenciák túl sok mozzanatot sűrítenek egybe, a
jelenetek kurták és hanyagul felépítettek, a cselekmény hosszú bakugrásokkal
halad előre. Szerencsére a rendező félúton racionalizálja a tempót, és a
feszültség, mely mindaddig csak pislákolt, végre beizzik, amint Lipstadt
(Rachel Weisz) a vádlottak padjára lép. A bírósági szócsaták izgalmasak ugyan
(ráadásul teljes egészében a valódi per jegyzőkönyve alapján íródtak), ám a két
főhős sosem ütközteti egymással érveit, személyes konfliktusuk elsikkad, így
pedig az ügy kissé tétnélkülinek tetszik.
Érződik,
hogy Jackson másfél évtizede nem készített mozifilmet: Lipstadt morális
vívódását közhelyekbe csomagolja, a szinte már dokumentarista hitelességet néha
papírízű dialógok ellenpontozzák, és a képi megvalósítás is az alkotó
televíziós múltját idézi. Üdvözlendő viszont, hogy a Tagadás a holokauszt-túlélők nézőpontját is megjeleníti, továbbá,
hogy az egyik jelenet eredeti auschwitz-i helyszíneken forgott. Weisz és az
Irvinget alakító Timothy Spall egyaránt remekelnek, ám Tom Wilkinson még őket
is árnyékba borítja a veterán ügyvéd, Richard Rampton színpompás karakterének
bőrében. A Tagadás azonban így is a
beváltatlan ígéretek filmje. Kár érte: ha szerencsésebb csillagzat alatt
születik, az Aki szelet vet kortárs
párdarabját ünnepelhetnénk benne.
Extrák:
werkfilm.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|