|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziBorg/McEnroeHuber Zoltán
Borg/McEnroe – amerikai,
2017. Rendezte: Janus Metz. Írta: Ronnie Sandahl. Kép: Niels Thatsum. Zene:
Jonas Struck, Jon Ekstrand és Carl-Johan Sevedag. Szereplők: Sverrir Gudnason
(Borg), Shia LaBeouf (McEnroe), Stellan Skarsgård (Bergelin), Tuva
Novotny (Mariana), David Bamber (Barnes). Gyártó: Nordisk Film / SF Studios /
Film i Väst. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos.
100 perc.
Björn Borg és John
McEnroe nevét nagy valószínűséggel már azok is hallották, akik egyáltalán nem
járatosak a profi tenisz fehér pólós világában. A jéghideg svéd fenomén és az
impulzív amerikai tehetség a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának két legmeghatározóbb
játékosa és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, egymás tökéletes ellentétei,
ellenfelei és végül legjobb barátai. Az 1980-as wimbledoni döntőben epikus
csatát vívtak egymással, ami nemcsak a sportág történetének egyik legtöbbet
hivatkozott meccse, de valósággal tálcán kínálja magát a vászon számára. A két
férfi híres rivalizálásában ugyanis minden adott, ami köré egy nagybetűs
sportfilm felhúzható (lásd a Hajsza a
győzelemért Lauda-Hunt párosát): Borg az érzelemmentes bajnok, a mindig
nyugodt profi, aki sohasem hibázik, míg McEnroe a feltörekvő, csupa tűz kihívó,
aki képtelen uralkodni a heves természetén. Hiába azonban a markáns habitusbeli
különbségek, a versengésük épp azért annyira izgalmas alapanyag, mert a zöld
füves pályán valójában nem egymás ellen, hanem a saját démonaikkal küzdenek.
Az eddig kizárólag
televíziós produkciókat és rövidfilmeket jegyző Janus Metz tökéletesen ismeri a
műfaj szabályait, azaz hibátlanul meséli el az egymást formáló és kölcsönösen
megváltó riválisok örök meséjét. A vizuálisan is izgalmas, méregerős színészi
alakításokat felvonultató film egyszerre működik árnyalt karaktertanulmányként
és adrenalintól csöpögő sportközvetítésként. A dán rendező legnagyobb érdeme
mégis az, hogy könnyed kézzel, visszaemlékezések és mellékszereplők egész során
keresztül magabiztosan vezeti a hőseit az ominózus döntőig, így mire egymással
szemben állnak, mindkettejükért egyformán szorítunk. A mésszel jelölt
gyepdarabból így végül valami sokkal magasztosabb játéktér születik, azaz a
film képes szétfeszíteni a választott zsáner kereteit, ami ebben a sportágban
legbiztosabb jele a győzelemnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 7.67 |
|
|
|
|