|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAnyák elszabadulvaVajda Judit
Fun Mom Dinner –
amerikai, 2017. Rendezte: Alethea Jones. Írta: Julie Rudd. Kép: Sean McElwee.
Zene: Julian Wass. Szereplők: Toni Collette (Kate), Molly Shannon (Jamie),
Bridget Everett (Melanie), Katie Aselton (Emily), Adam Scott (Tom). Gyártó:
Voltage Pictures / June Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 89 perc.
A legénybúcsús
vígjátékok nyomában szorosan létrejött lánybúcsús komédiák/női bulifilmek fő
különbsége az előbbiekhez képest, hogy a féktelen mulatozás helyett az egymás
közti kapcsolatok és önismereti kérdések kerülnek előtérbe. Hiába volt nagyon
mulatságos a Koszorúslányok, végső
soron egy barátság és egy emberi jellem mérettetett meg benne. Ahogy a Lánybúcsúban is csak színleg volt a
központi konfliktus a koszos menyasszonyi ruha, valójában a főhősnők viszonyai,
titkai és múltja álltak a középpontban. Mivel igény az volt rá, csakhamar
megszületett a női bulifilmek mamiverziója, amikor az élet kezdetén álló nők
helyett már abba jócskán beletaposott asszonyok tolják a bulikát. A Rossz anyák után (de még a hamarosan
érkező folytatás előtt) újabb mű alkotója gondolta úgy, hogy belemerül a
keményen dolgozó anyák ritka, ám annál durvább kicsapongásainak bugyraiba.
Alethea Jones női rendezőként jobban belelát a női kapcsolatokba, és ugyanebben
a minőségében nem kevés érzékenységről is tanúbizonyságot tesz.
Filmje középpontjában
négy, külsőre is igen különböző anya áll: van köztük látványosan idősebb és
testesebb is, de erre egyetlen árva poén erejéig sem történik semmiféle utalás.
Ugyanennek az érzékenységnek a jegyében szanaszét ugyan nem fogjuk röhögni
magunkat a vidám pillanatokon, de nagyon finom fejlődési ívet követve kapjuk
meg egyetlen részeg éjszaka sztoriját: nem történik semmi különös, csupán
minden jóra fordul. A négy nő négy különböző problémája, nagyon piciben ugyan,
de orvosolva lesz. Akit folyton lebecsültek, kap egy kis megbecsülést; akinek
kihűlt a házassága, forró flört lesz a kárpótlása; aki magányos, (potenciális)
társra talál; végül aki leépítette a kapcsolatait, új barátokra lel. Ennél
többet sem anyaként, sem nézőként nem érdemlünk egy laza mami vacsitól – és még
így is többet kaptunk, mint vártuk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7 |
|
|
|
|