|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Mozi47 méter mélyenBenke Attila
47 Meters Down – brit,
2017. Rendező: Johannes Roberts. Forgatókönyv: Johannes Roberts és Ernest
Riera. Kép: Mark Silk. Zene: tomandandy. Szereplők: Mandy Moore (Lisa), Claire
Holt (Kate), Matthew Modine (Taylor), Yani Gellman (Louis), Santiago Segura
(Benjamin). Gyártó: The Fyzz Facility, Tea Shop & Film Company. Forgalmazó:
Vertigo Media Kft. Feliratos. 85
perc.
Steven Spielberg Cápája óta tudjuk, hogy a tenger mélyén
még a biztosnak hitt acélketrec sem véd meg minket a vérszomjas ragadozóhalak
támadásaitól. Erre a koncepcióra építi fel az angol horrorfilmes Johannes
Roberts (Elégtelen, Az ajtón túl) 47 méter mélyen című legújabb túlélőfilmjét. A túlélőfilmek a
katasztrófafilm és a horror zsánerével rokon műfaja csak látszólag könnyű
falat, mivel a természet erőivel viaskodó kevés szereplőt olyan személyiséggel
kell felvértezni, hogy a néző valóban izguljon a hősök életben maradásáért. Ezt
az akadályt sikeresen vette a 127 óra,
még inkább a Minden odavan, azonban
nem igazán ment a Backcountrynak, és
Johannes Roberts szigonya is a hősábrázolásba törik bele. A 47 méter mélyen főszereplő testvérpárosa
egyszerűen nem elég izgalmas: Lisa a tipikus félénk lány, szerelmi bánata miatt
passzív, ám a tengerfenéken még a karakánabb Kate is megtörik lelkileg, Lisának
kell átvennie a stafétabotot. Aki látta Spielberg Cápáját vagy a Gyilkos túrát,
az már jól ismeri a karakterfejlődés főbb állomásait.
A 47 méter mélyen tehát drámaként leszerepel, ám hatásos thrillerként
relatíve jól működik. A ketrecben alámerülő Lisa és Kate legnagyobb ellenségei
nem is a cápák, hanem a közel 50 méteres mélység félhomálya és a rozsdás,
egyszerre zárt és nyitott ketrec. Emellett rendkívül feszültté teszi a film
cselekményét az oxigénszintet jelző készülék, főként mert nagyjából a film
valós ideje szerint fogy a hősnők levegője. Sajnos Johannes Roberts a
feszültséget csupán hatásvadász és komikusan ostoba fordulatokkal képes
fokozni, bár a cselekmény végi csavar illik a fullasztó tengermélyi közeghez. A
47 méter mélyen így nem kerül be a
műfaj nagyjai közé, azonban másfél óra alatt a néző is garantáltan levegő után
fog kapkodni, feledve a sematikus történetvezetést és karaktereket.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5.33 |
|
|
|
|