|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAmityville: Az ébredésVarró Attila
Amityville: The
Awakening – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Franck Khalfoun. Kép: Steven
Poster. Zene: Robin Coudert. Szereplők: Bella Thorne (Belle), Cameron Monaghan
(James), Jennifer Jason Leigh (Joan), Thomas Mann (Terrence), Jennifer Morrison
(Candice). Gyártó: Blumhouse Productions / Dimension Films. Forgalmazó:
InterCom. Szinkronizált. 85 perc.
Az Alexandre Aja-műhelyéből
kikerült párizsi író-rendező, Franck Khalfoun tízévnyi rémfilmes életművében
szubzsánertől függetlenül megszállottan ragaszkodik a zavart lelkű, befelé
fordult férfiak és az általuk fenyegetett (többnyire szuperszexi) álomnők kegyetlen
párkapcsolataihoz, akár egy karácsonyi mélygarázs börtönében (P2 – A rettegés új szintje), akár egy
sorozatgyilkos hétköznapjaiban (Maniac),
akár egy fausti karriertörténet keretében (I-Lived):
meséinek központi tanulsága valahol az „akiket szeretünk, megöljük” és inverze
között oszcillál. Miután öt éve sikerrel lehelt új életet a Lustig-féle Maniac kultuszfilmjébe, ezúttal a
nagyjából 20. darabjánál tartó Amityville-franchise
kiszikkadt testébe próbált lelket önteni, az Evil Dead-remake dicséretes példáját követve egy testvér-dráma segítségével,
amelyben megszokott szerzői párosát egy dögös-darkos kamaszlány és démonszállta,
kómában fekvő ikerbátyja alakítják – Khalfoun kettőjük (némi bűntudattal és
beteges anyai szeretettel fűszerezett) eutanázia-drámájával mélyíti el a primér
kísértetház-terrort.
Az Amityville: Ébredés ugyan távol áll az eredeti koncepciókat
kreatívan kamatoztató kortárs horror-élvonaltól (Valami követ, Vaksötét, It Comes at Night), de a franchise-on belül
szokatlanul eredményes darabnak számít. Miközben igyekszik minimumra szorítani
a dupla- és tripla sokkokkal operáló sápatag rémisztgetést (lásd Annabelle 2.), távol tartja magát a splatter-trend vériszamos
Aja-élményeitől is, és a félelmet inkább a bizarr családi édeshármas érzelmi
iszonyatával színezgeti, egészen az inkább szív- mint gyomorszorító fináléig. Khalfoun
szerény szerzői horrorja bevallottan az eredeti Rettegés háza köveiből építkezik (a DeFeo-prológustól a
légyrajzástól a pincebontásig), szerencsére kósza mémeken túl a családi
széthullás-történet dinamikáját is átemelve – csak épp a talajvesztett apa és fojtogató
lakáskölcsön szürke, hétköznapi farkasembereinek helyét átveszik az anya-lány
gyűlölet és a szexuális kiszolgáltatottság fekete angyalai.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5.67 |
|
|
|
|