|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDLúdas MatyiVarga Zoltán
Magyar,
1977. Rendezte: Dargay Attila. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum. 70
perc.
Kerek
évfordulót ünnepel a Lúdas Matyi:
Dargay Attila első egészestés rajzfilmjét éppen negyven esztendeje mutatták be.
A legendás Pannónia Filmstúdió második hazai fogantatású egészestés produkciója
ugyan nem az első filmadaptációja Fazekas Mihály verses elbeszélésének (lásd az
1949-es, az első teljes hosszában színes magyar filmként jegyzett művet Nádasdy
Kálmán és Ranódy László rendezésében), de kétségkívül a legsikeresebb: közel
két és fél milliós (!) nézőszámával máig minden idők legkedveltebb magyar
mozgóképei közé tartozik. A Lúdas Matyi meglehetősen
szabados rajzfilmes feldolgozása (melynek forgatókönyvét a rendező Nepp
Józseffel és Romhányi Józseffel írta) Dargay Disney-követő ars poeticája és az alkotó korábbi mesefilmes tapasztalatai felől
egyaránt megközelíthető. A Disney-hagyományokkal harmonizál például a
képalkotás, kivált a mélységi fényképezés az erdei terek láttatásában (az
operatőr a rendező felesége és állandó alkotótársa, Henrik Irén volt); valamint
az emberi tulajdonságokkal felruházott állatfigura középpontba helyezése, ami
értelemszerűen az arckifejezéseivel és kézfejekként használt szárnyaival
kommunikáló lúd megformálásában érhető tetten – a mulatságos madár szinte „lejátssza”
a vászonról a legtöbb humánkaraktert (a figurákat Jankovics Marcell tervezte).
A Dargay közreműködésével készült Macskássy-mesék, mindenekelőtt a Két bors ökröcske hagyományait is
továbbviszi a Lúdas Matyi: ezúttal is
a magát a törvény fölé helyező, dölyfös zsarnok megbüntetésének-bűnhődésének
tanmeséjét kínálja a szüzsé. A Lúdas
Matyi-rajzfilmben mégsem a tanító jelleg vagy az ideologikus
elkötelezettség dominál (mint az élőszereplős változatban), hanem a humoros
közelítésmód – ez tompítja az erőszakos mozzanatok élét, és ellenpontozza a nép
sanyargatásának és megalázásának bemutatását. Túl a lúd figurájára szabott
poénokon, a Lúdas Matyi komikuma
olyan elemekre épül, mint a Döbrögi csatlósainak csoportmozgására komponált
szerencsétlenkedések, az ispán szervilizmusának és a puskatöltögető
fontoskodásának rendszeres karikírozása, a sziporkázó epizodisták (főként Biri
néni) felléptetése, továbbá a maszk- és jelmezviselésből fakadó
karnevalisztikus humor. A csúcspontra tartogatott üldözésjelenet gegáradata
koronázza meg a filmet, s ehhez a II.
Magyar rapszódia adja a (lúd)talpalávalót; a rajzfilm hangulatteremtésében
és ritmusszervezésében meghatározóak a Daróci Bárdos Tamás hangszerelésében
hallható Liszt Ferenc-zenék. Az imént elősorolt mozzanatoknak köszönhető, hogy
a Lúdas Matyi éppolyan élvezetes,
mint negyven évvel ezelőtt volt – és lesz még negyven év múlva is.
Extra:
A DVD-lemez tartalmazza Dargay Attila egy korábbi, 1967-es karikaturisztikus
rajzfilmjét is. A nyolcperces Variációk
egy sárkányra a minimalista képi stílus és a sorozatelvű elbeszélésmód
összekapcsolásával a lovagmesék parodizálására vállalkozik. Miként a cím is
sejteti, a királylányrabló sárkánnyal vívott lovagi küzdelem története máshogy
is végződhet – sőt, máshogy is kezdődhet –, mint megszoktuk. Hét verziót
láthatunk, melyek mindegyike más-más ponton írja felül mind a nézők, mind a
szereplők várakozásait, legyen szó a pórul járt lovag és a barátságot kötő
ellenfelek esetéről, vagy a győzelem nem várt mellékhatásairól. A Variációk egy sárkányra nem az utolsó
lovagparódia a Dargay-életműben: később a
Pázmán lovag Arany-adaptációja és a tervezőként-társíróként jegyzett,
egészestés Sárkány és papucs követi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
|
|
|
|