|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA galaxis őrzői vol. 2.Huber Zoltán
(Guardians of the Galaxy
Vol. 2) – amerikai, 2017. Rendezte: James Gunn.
Írta: Dan Abnett,
Andy Lanning
képregényéből James Gunn.
Kép: Henry Braham.
Zene: Tyler Bates.
Szereplők: Chris Pratt (Peter Quill), Zoe Saldana (Gamora), Bradley Cooper (Rocket), Vin Diesel
(Groot). Gyártó: Marvel Studios
/ Walt Disney
Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 136 perc.
A Marvel filmjei a nagy gyorsétterem-láncok megbízható minőségű,
tökéletesen kiszámítható menüire hasonlítanak. Az eltérő hozzávalók és extra
fűszerezések az első harapásig megkülönböztetik ugyan az egyes produkciókat, a
lényeget tekintve mégis ugyanazt kapjuk, másfajta papírba csomagolva. A
standardizált, pénzügyileg bebiztosított tömegtermelés és a folyamatos
megújulás közötti ellentéteket a stúdió rafinált urai úgy próbálják feloldani,
hogy a független műfaji filmek mezőnyéből igazolnak le újabb és újabb
tehetségeket.
A fésületlenebb, punkosabb vonalról érkező James Gunn szerződtetése az
eddigi legjobb húzásuknak bizonyult, hisz a mosómedvével és beszélő fával
támadó hőscsapat a Marvel filmes univerzumának egyik legsikeresebb bevetését
jegyzi. Az egyszer már bizonyított recepten a második felvonás sem változtat
sokat, az újabb kalózos-világmentős űrfantáziát is a vaskosabb humor, a figurák
közötti kémia és a csodálatosan elrajzolt vizualitás működtetik. Az alkotók
ráadásul az első rész legnagyobb problémáját is kiküszöbölték és a korábbiaknál
jóval izgalmasabb ellenfelekkel tartják mozgásban a történetet. A
nyolcvanas-kilencvenes években kamaszodott célközönség kényeztetése
gyakorlatilag hibátlan, a nézővel összekacsintó poénok és az ügyesen citált
kulturális referenciák mellett a korszakot megidéző szín- és formavilág is
telitalálat. Bár Gunn látványosan igyekezett némi mélységet adni az újabb
kalandoknak és a finom politikai szurkálásokat sem spórolta ki, a szándékolt
freudi olvasat helyett a kívülállókkal és lázadókkal érzett szolidaritása
szivárog át a leginkább a pontosan kidekázott végeredményen. A diszfunkcionális
családként civakodó társaság, az érdes külsők és punk-tarajok alatt megdobbanó
hatalmas szívek még mindig bőven elégségesek ahhoz, hogy mosolyogva üljük végig
az újabb stáblistát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|