KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A galaxis őrzői vol. 2.

Huber Zoltán

(Guardians of the Galaxy Vol. 2) – amerikai, 2017. Rendezte: James Gunn. Írta: Dan Abnett, Andy Lanning képregényéből James Gunn. Kép: Henry Braham. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Chris Pratt (Peter Quill), Zoe Saldana (Gamora), Bradley Cooper (Rocket), Vin Diesel (Groot). Gyártó: Marvel StudiosWalt Disney Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 136 perc.

 

A Marvel filmjei a nagy gyorsétterem-láncok megbízható minőségű, tökéletesen kiszámítható menüire hasonlítanak. Az eltérő hozzávalók és extra fűszerezések az első harapásig megkülönböztetik ugyan az egyes produkciókat, a lényeget tekintve mégis ugyanazt kapjuk, másfajta papírba csomagolva. A standardizált, pénzügyileg bebiztosított tömegtermelés és a folyamatos megújulás közötti ellentéteket a stúdió rafinált urai úgy próbálják feloldani, hogy a független műfaji filmek mezőnyéből igazolnak le újabb és újabb tehetségeket.

A fésületlenebb, punkosabb vonalról érkező James Gunn szerződtetése az eddigi legjobb húzásuknak bizonyult, hisz a mosómedvével és beszélő fával támadó hőscsapat a Marvel filmes univerzumának egyik legsikeresebb bevetését jegyzi. Az egyszer már bizonyított recepten a második felvonás sem változtat sokat, az újabb kalózos-világmentős űrfantáziát is a vaskosabb humor, a figurák közötti kémia és a csodálatosan elrajzolt vizualitás működtetik. Az alkotók ráadásul az első rész legnagyobb problémáját is kiküszöbölték és a korábbiaknál jóval izgalmasabb ellenfelekkel tartják mozgásban a történetet. A nyolcvanas-kilencvenes években kamaszodott célközönség kényeztetése gyakorlatilag hibátlan, a nézővel összekacsintó poénok és az ügyesen citált kulturális referenciák mellett a korszakot megidéző szín- és formavilág is telitalálat. Bár Gunn látványosan igyekezett némi mélységet adni az újabb kalandoknak és a finom politikai szurkálásokat sem spórolta ki, a szándékolt freudi olvasat helyett a kívülállókkal és lázadókkal érzett szolidaritása szivárog át a leginkább a pontosan kidekázott végeredményen. A diszfunkcionális családként civakodó társaság, az érdes külsők és punk-tarajok alatt megdobbanó hatalmas szívek még mindig bőven elégségesek ahhoz, hogy mosolyogva üljük végig az újabb stáblistát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13257