|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziUtóhatásSoós Tamás Dénes
Aftermath – amerikai,
2017. Rendezte: Elliott Lester. Írta: Javier Gullón. Kép: Pieter Vermeer. Zene:
Mark Todd. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Roman), Scoot McNairy (Jake),
Maggie Grace (Christina). Gyártó: Emmett/Furla/Oasis Films / Pacific View
Management / Protozoa Pictures / thefyzz / Grindstone Entertainment Group.
Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Szinkronizált.
94 perc.
Egy
légiirányító-központban elromlik a telefonvonal – pár perccel később két repülő
összeütközik a levegőben. Az áldozatok között nemcsak a 130 utas, de a
légiirányító meg egy lengyel vendégmunkás is ott van, aki a terhes lányát és
feleségét várta a repülőtéren. Az ő életük ugyan nem ér véget, de brutálisan
kisiklik addigi medréből. A „műfaj” tehát gyászfilm, a hangulat nyomott, a
képek pedig divatosan szürkék, deszaturáltak. Minden képkockából facsarni lehet
a melankóliát, amihez sokat hozzátesz, hogy a hangsúly a tragédia banalitására
kerül, a bürokráciával, a biztosítókkal és a hétköznapok ürességével folytatott
viaskodásra. Részben talán azért is, mert a színészek nem tudják felszínre
lökni a gyászmunka pszichológiai mélységeit, és kifejezni a kifejezhetetlen
fájdalmat. Az általában sunyi simliseket, itt a jó szándékú légiközpontost alakító
Scoot McNairy-nek a semmitmondó dialógusokkal, a légitársaságtól bocsánatkérést
követelő Arnold Schwarzeneggernek pedig úgy en
bloc a drámai színészettel gyűlik meg a baja. Az Utóhatásba csak akkor költözik minimális izgalom, ha az akciósztár
macsó szerepei felől nézzük, amikben hol megmentette, hol megbosszulta a
családját. Vagyis ha Schwarzenegger Gran
Torinójaként gondolunk rá, amely drámai történetben és az öregkor
bölcsességével fordítja visszájára a sztár imázsát.
Az Utóhatás azonban nem erősít rá olyan direkten az életművet felülíró
párhuzamokra, mint Eastwood, így aztán kiszámítható lesz a játék, és lapos a
szentencia („a bosszú öl, butít és nyomorba dönt”), amellyel cáfolja a
revansfilmek, azon keresztül pedig Schwarzenegger akcióhősi működésének egyik
alaptézisét. Miután elpárolgott a kuriózumértéke annak, hogy az Utóhatás keményen dolgozó kisemberében a
nyugdíjas Terminátor szubverzióját látjuk, nem marad más, csak egy hangulatos,
de üresen kongó gyászfilm a búsongó amerikai függetlenek megannyi közhelyével.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
 |
|
|
|
