|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziHogyan legyél latin szeretőKovács Kata
(How to Be a Latin
Lover) – amerikai, 2017. Rendezte: Ken Marino
. Írta: Jon Zack
. Kép: John Bailey.
Zene: Craig Wedren.
Szereplők: Eugenio Derbez (Maximo), Kristen Bell (Cindy), Salma Hayek (Sara), Raquel Welch (Celeste). Gyártó: 3Pas Studios.
Forgalmazó: BBMedia. Szinkronizált.
116 perc.
Adam Sandler-vígjáték
Adam Sandler (és Rob Schneider) nélkül. A Hogyan
legyél latin szerető elsősorban a mexikói származású (hazájában
szupersztárnak számító) színész-producer Eugenio Derbez jutalomjátéka, aki sokszínű
filmkészítői karrierje legnagyobb sikerében éppen az apaszerepbe váratlanul
belekényszerülő macsó kálváriáját énekelte meg, az éretlen férfi és a bölcs
gyerek kettősén keresztül (No se aceptant
devoluciones – író-rendező-producer-főszereplő). Itt azonban szó sincs a
mit sem sejtő apa küszöbére letett mózeskosárról, csupán annyi történik, hogy a
kiöregedett selyemfiút vénséges vén felesége lecseréli egy fiatalabbra, így
aztán Maximo kénytelen egyedülálló húgához és annak kisfiához bekéredzkedni. A
szívet melengetően kispolgári új életben persze hiányzik neki a luxus és a
semmittevés, ezért megpróbál egy másik milliomost elcsábítani, szabadidejében
pedig kisiskolás unokaöccsének lesz apja helyett apja, miközben – javarészt
önző érdekből – arra okítja, hogyan legyen gigolo.
Maximo pótapává és
érett(ebb), családszerető férfivá érése az a tematika, amely a hazánkban
egyébként teljesen ismeretlen színész, Derbez filmográfiájának szerves részéve
teszi a Hogyan legyél latin szeretőt.
Néhány szórakoztató geget és Salma Hayeket (Maximo húga) leszámítva azonban a
film tökéletesen blőd és bugyuta, különösen a Rob Lowe-ra és Kristen Bellre
bízott mellékszálak. Nem mentik a helyzetet igazán még a pergőbbre sikerült,
spanyol nyelvű jelenetek sem, hiába minden erőfeszítés, hogy egy jó kis
tányérdobálós, forróvérű latin komédia kerekedjen belőle.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|