KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Power Rangers

Kránicz Bence

Power Rangers – amerikai-kanadai, 2017. Rendezte: Dean Israelite. Írta: Matt Sazama története alapján John Gatins. Kép: Matthew J. Lloyd. Szereplők: Becky G. (Trini),Ludi Lin (Zack), Dacre Montgomery (Jason), Naomi Scott (Kimberly), RJ Cyler (Billy). Gyártó:  LionsgateSaban Brands. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

A japán popkultúra igazán a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján tört be Nyugatra, egyként inspirálva játékgyárakat, filmstúdiókat és szépírókat. Bár az „inspiráció” kissé finomkodó kifejezés az ekkor induló Power Rangers tévésorozat és az 1975-től futó Himitsu Sentai Gorenger viszonyára, pontosabb volna szolgai másolatról beszélni. Az amerikai verzióból nem is lett soha fősodorbeli siker, az ütemesen érkező nagyjátékfilmek és szériák megmaradtak a videótékák alsó polcain és a Fox Kids matinésávjában.

A friss rebootot a szuperhősműfaj népszerűsége magyarázza, ennek megfelelően civil diákok és szuperharcosok között is nagyobbak a különbségek: nem népszerű alfahímek és szupernőstények (a ’95-ös filmben egyenesen extrémsportolók) válnak bolygónk védelmezőivé, hanem a Nulladik óra tinisémáiba illeszkedő, maguk módján egyformán kitaszított iskolások. Évezredek és fényévek távolából érkező természetfeletti képességeiket is vonakodva állítják a jó ügy szolgálatába, sőt szuperharcossá csak a játékidő utolsó harmadában válnak. Igazi feladatuk a rangerré váláshoz szükséges egymásra hangolódás, színes átalakulásuk az igaz barátság jutalma és metaforája lesz.

Ahhoz, hogy e szép gondolatból jó film születhessen, nem ártott volna kicsit is érdekessé tenni a hősök személyiségét vagy viszonyaik alakulását, ám ettől messze vagyunk. Mind a fiatalok, mind a földönkívüli hatalmasságok végtelenül lapos és vértelen figurák, Elizabeth Banks főgonoszához képest az egykori Atomcsapat lilaképű, nyálkás Ivan Ooze-a Darth Vader kaliberű ellenféllé magasztosul. Nem hittük volna, hogy eljön ez a perc, de most érdemes leporolni a kilencvenes évekbeli Power Rangers-kazettákat, és működő videót keresni hozzájuk a pincében – szórakoztatóbb foglalatosság, mint az új változat megtekintése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13201