|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA tökéletes gyilkosSchubert Gusztáv
A tökéletes gyilkos –
magyar, 2017. Rendezte: Pacskovszky József.
Írta: Pacskovszky József,
Pacskovszky Zsolt.
Kép: Gózon Francisco.
Zene: Bacsó Kristóf.
Producer: Hábermann Jenő.
Szereplők: László Zsolt (Kamenár), Hőricz Nóra Lili (Petra), Szabó Győző, Szabó Kimmel Tamás. Gyártó: Forum Hungary.
Forgalmazó: Forum Hungary. 98 perc.
Mi az oka, hogy
Magyarországon a bűnügyi film lábra nem tud kapni? Az ötvenes években mindenki
tudta a választ, bűnözni csak a sötét kapitalizmusban szoktak, a szocializmus
tökéletes társadalmától alkatilag idegen a bűn, se sorozatgyilkosok, se
maffiózók, se korrupt zsaruk nincsenek. E hazugsághoz többé-kevésbé a puha
diktatúra is ragaszkodott. A magyar vadkapitalizmus beköszöntével aztán ránk
zúdult a bűn: olajszőkítés, korrupció, szervezett bűnözés. De mintha a
hiánygazdaság után a bőség zavara bénította volna meg a magyar krimiszerzőket.
A magyar krimi vagy amerikai mintákat másolt (rosszul), vagy valami zavaros és
ízetlen bűnügyi hungarikummal próbálkozott. A kritikai siker és a néző egyaránt
elmaradt. Egészen a legutóbbi időkig, tavaly már három perfekt bűnügyi film
készült: a Félvilág, a Tiszta szívvel, A martfűi rém. A tökéletes
gyilkos könnyedén folytathatta volna a sort, számos adottsága megvolt
hozzá: egy lélektani csapdákra, kettős játszmákra hangolt eredeti stílusú rendező,
egy kitűnő noir-karakter, egy végzetes vonzerővel rendelkező fiatal színésznő
(Hőrich Nóra Lili a Szabadesés
folpack-szex jelenetével akadt be a magyar macsófantáziába), és még a
krimiírásban való jártasság is adott volt (a Pacskovszky-testvérek izgalmas
bűnügyi regénye, a Nő kutyával és Holddal
két éve jelent meg az Agavénál).
Az alapsztori is
hatásos: egy magányos igazságosztó veszi magára a rendőrség és a bíróság
feladatkörét, és sorra végez azokkal a gazfickókkal, akik megúszták a
felelősségre vonást. Kamenár, a kemény zsaru hamar rájön, hogy a nyomot sohasem
hagyó „tökéletes gyilkost” alighanem a rendőrség kötelékében kell keresni. A
nyomozást azonban rendre eltereli valami megfelelési kényszer, amit nem először
tapasztalhatunk a kortárs magyar krimikben: mindent be kell vetni, ami plusz
nézőt hozhat. Autósüldözést, gótikus kazamatákat (végül már apáca-múmiák között
folyik a hajsza a gyilkos után). És persze szexet. Csakhogy a hősnő több mint „dögös
csaj”, igazi femme fatale, rá és
Kamenárra film noirt lehetne/kellene építeni. Pacskovszky azonban éppúgy
cserbenhagyja ezt az erős szálat, ahogy a kemény zsaru megtartóztatja magát a
végzet asszonyától. Lehetett volna egy film noirunk, de be kellett érnünk a
félbe-szerbe hagyott előjátékkal.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 4.14 |
|
|
|
|