|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDA sanghaji maffiaGéczi Zoltán
Yao a
yao, yao dao wai po qiao/Shanghai Triad – kínai–francia, 1995. Rendezte: Zhang
Yimou. Szereplők: Gong Li, Li Baotian, Wang Xiaoxiao. Forgalmazó: Caesar Film.
108 perc.
Az „ötödik
generáció” néven világhírűvé vált kínai rendezőkollektíva vezéralakja, Zhang
Yimou 1994-ben nyert Arany Pálmát (Élni),
rákövetkező évben pedig a neorealista szemléletet félretéve, az amerikai
gengsztereposzok hatása alá kerülvén forgatta le az 1930-as években játszódó
bűnügyi drámát. Vidéki kamaszfiú kerül családi közbenjárásra a maffia
szolgálatába, feladata szerint a főnök macáját kell komornyikként szolgálnia,
ám a körülmények kevésbé szerencsés fordulatot vesznek, és az ifjú aspiráns egy
véres bandaháború kellős közepén találja magát. Nem feltétlen a forgatókönyv A sanghaji maffia fő erénye, bár a
műfaji követelményeknek kétségkívül eleget tesz a klasszikus lélektani
motívumokkal – hűség és árulás, bírvágy és megtorlás – dolgozó cselekmény;
sokkal inkább a remek szereplőgárda és a pazar operatőri munka okán válik
emlékezetessé. A főszerepet játszó Gong Li, a rendező múzsája és élettársa, bár
a reá osztott szerep által kiállhatatlan ribanc, igézően gyönyörű a vásznon, Lu
Yue pedig oly csodálatos képeket komponált, hogy önálló kiállítást lehetne
rendezni a 35 mm-es kópia felnagyított kockáiból (a hazai nézők leginkább a Vörös szikla okán ismerhetik a
munkásságát). Zhang Yimou rendezői karakterének fontos eleme, hogy az
esztétikát helyezi előtérbe, nem egy esetben a dramaturgia rovására, ugyanakkor
a film középső szakasza megidézi a rendező korai klasszikusainak (Élni, A vörös lámpások) ikonszerű vidéki helyszíneit. Bár A sanghaji maffia nem váltotta be a
kínai mester reményeit, hiszen az eleve nemzetközi piacra szánt, francia
koprodukcióban készült film nem nyert rangos díjakat (az operatőrt jelölték
Oscar-díjra), két szempontból is fordulópont a direktor pályafutásában. A
korábban rendszerkritikus filmes ugyanis röviddel később paktumot kötött a
hivatalos kultúrpolitika hatalmasságaival, és politikai szempontból áramvonalas
mozikat kezdett forgatni; immáron Gong Li nélkül, akivel szakmai és magánéleti
téren egyaránt megromlott a kapcsolata, s csak a 2006-os Az aranyvirág átkában történt meg a várva várt reunion.
Extrák:
Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 7.67 |
|
|
|
|