|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDElzárva a világ előlBata Norbert
The Disappointments Room
– amerikai, 2016. Rendezte: D.J. Caruso. Szereplők: Kate Beckinsale, Mel Raido,
Lucas Till. Forgalmazó: Fórum. 88 perc.
Mostanság, amikor a
körülajnározott kortárs horrorfilmek rendre csalódást okoznak – a Valami követ átgondolatlanságától kezdve
A boszorkány blöffjén át a The Autopsy of Jane Doe elmaszatolt
fináléjáig –, szinte már üdítően hat egy olyan rémfilm, amelyet még csak
pozitív sajtóvisszhang sem övez, és nem kelt hamis reményeket a közönségben.
Igaz, ha a szóban forgó produkciónak ez az egyetlen érdeme, a néző így sem jár
jobban – sőt. Pedig nem indul vállalhatatlanul a Hátsó ablak középszerű kertvárosi parafrázisával, a Disturbiával „elhíresült” D.J. Caruso
2014-ben forgatott, de csak két évvel később bemutatott filmje, az Elzárva a világ elől. Jobb pillanatai azonban
sajnos levonulnak legkésőbb az expozíció végéig; gondolok itt azokra a
snittekre, amelyek egy ódon ház belső tereit mutatják, némi ajtónyikorgással,
vízcsöpögéssel erősítve az atmoszférát, és azt sejtetik: kísértetfilm van körvonalazódóban.
Amint azonban az emberi dráma, a természetfelettinek vélt borzalmak, de
leginkább egy súlyos csapástól szétzilált női psziché rejtelmei kerülnének
terítékre, hamar ellaposodik, vagy stílszerűen szólva, ezer sebből kezd el
vérezni a film. A cselekményvezetés összecsapottsága, a primitív jump scare effektusok, az értékelhető
színészi játék teljes hiánya és a paráztatónak szánt, ámde nevetségességbe
torkolló montázsok – kivált az idősíkok és tudatképek menetrendszerű
váltogatása – nyomatékosítják igazán, mekkora a szakadék az Elzárva a világ elől és az általa
megidézett előzmények (olyan remeklések, mint az Ijesszük halálra Jessicát! és a Ragyogás)
között.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 5.5 |
|
|
|
|