|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziVáratlan szépségTüske Zsuzsanna
Collateral Beauty –
amerikai, 2016. Rendezte: David Frankel. Írta: Allan Loeb. Kép: Maryse Alberti.
Szereplők: Will Smith (Howard), Kate Winslet (Claire), Edward Norton (Whit),
Michael Pena (Simon), Helen Mirren (Brigitte), Keira Knightley (Aimee). Gyártó:
Palm Star Media / Anonymous Content / Village Roadshow Pictures. Forgalmazó: InterCom.
Szinkronizált. 96 perc.
A világszerte a
karácsonyi tévézés álomgyári szimbólumává vált Az élet csodaszép vagy a csillogó humorral és lefegyverző
romantikával átszőtt, brit szerelmi tabló, az Igazából szerelem derűjével szemben a 2016-os szívmelengető ünnepi
vendég, a Váratlan szépség elsősorban
a mindenre elszánt könnyfakasztással próbált felvételt nyerni a verhetetlenek
klubjába. Hőse, Howard, az egykor sikeres reklámügynökségi guru, kislánya
elvesztése után két évvel még mindig élő halottként jár-kel, munkahelyén is
csak fizikailag van jelen. Gondoskodó barátai, egyben kollégái, attól tartva,
hogy Howard töretlen gyásza miatt akár útilaput is kaphatnak év végi bónuszként,
végül úgy döntenek, könnyítenek a férfi szenvedésén és a sajátjukon is. Maradék
kreativitásukat összeszedve, három színészt bérelnek fel a Halál, az Idő és a
Szeretet alakítására és ráküldik őket Howardra, hogy visszahozzák az életbe és
ugyanezzel a lendülettel alkalmatlanná is nyilvánítsák a főnöki feladatokra.
Az ördög Pradát viselt
jegyző könnyűiparos, David Frankel filmje, motívumait tekintve egyfajta modern
utánérzése Dickens Karácsonyi énekének
– alaphelyzetével komplikált érzelmi és erkölcsi döntéseket is feszegetne, az
igazi terhek azonban végül nem az empátia fogalmát sajátosan átértelmező
szereplőket sújtják, inkább a nézőket, akiknek igazolniuk kéne, hogy összetett
élethelyzetről és nem elhibázott forgatókönyvről van szó. A Váratlan szépség gyászploitation filmje
a legolcsóbb hatáskeltő eszközökkel operál, sőt a garantált hatás kedvéért a
gyermekhalál központi tragédiáján túl három mellékszálhoz is saját tragédiákat
rendel, amelyek túlhevült jutalomjátékok formájában ömlenek a nézőre. Sem
sztárparádés díszcsomagolása, sem meglepetés-fordulata nem képes megmenteni
Frankel melodrámáját a művészi öngyilkosságtól – ezt az émelyítő karácsonyi
puncsot még az ünneplopó Grincs is érintetlenül hagyná.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
|
|
|
|