|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziLovingBarkóczi Janka
Loving – amerikai, 2016.
Rendezte és írta: Jeff Nichols. Kép: Adam Stone. Zene: David Wingo. Szereplők:
Joel Edgerton (Loving), Ruth Negga (Mildred), Nick Kroll (Cohen), Michael
Shannon (Grey). Gyártó: Raindog Films / Big Beach Films. Forgalmazó: UIP-Duna
Film. Feliratos. 123 perc.
Richard Loving virginiai
építőmunkás 1958-ban beleszeretett egy törékeny, fiatal lányba, Mildred
Jeterbe. Mildred hamarosan már a közös gyermeküket várta, ezért úgy döntöttek,
hogy összeházasodnak. A lépés a legtöbb helyen teljesen logikusnak és
ártalmatlannak tűnt volna, ám az 50-es évek végének Virginiájában beláthatatlan
következményei lettek. Mivel Richard fehér, Mildred pedig színes bőrű volt, az
állam aktuális törvényei szerint nem léphettek frigyre, kevert rasszú utódokat
pedig még kevésbé nemzhettek. Az ifjak nem értették, mi végre a szigor,
elutaztak hát a szabadabb Washingtonba, hogy miután ott összekötötték életüket,
immár mint Lovingék térjenek vissza. Innen kezdődött kálváriájuk, melynek során
a hatóságok kemény rendőri fellépéssel és elmarasztaló ítéletek sorával
próbálták őket jobb belátásra téríteni.
Jeff Nichols filmje
Nancy Buirski 2011-es dokumentumfilmjét, a The
Loving Story-t veszi alapul ahhoz, hogy az afroamerikai polgárjogi mozgalom
egy kevésbé ismert, ám annál fontosabb pillanatát feldolgozza. A házaspár és az
őket segítő jogászok küzdelme egészen az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig
eljutott, ahol végül 1967-ben hozták meg a felmentő ítéletet, amely
alkotmányellenesnek és az emberi alapjogokat sértőnek minősítette a
házasságkötés faji alapú korlátozását. A Nichols által bemutatott történet
ereje, hogy minden eleme hiteles, a karakterek megformálásától (Ruth Negga a
feleséget, Joel Edgerton a férjet alakítja meggyőző átlényegüléssel) az életük
összes apró mozzanatáig. A felemelő példa mégsem formálódik kerek egésszé, a
nézőt nem ragadja magával a kisember által kivívott ritka diadal, mert a
forgatókönyv a nagy sztori helyett leragad az apró részleteknél. A harcnak
nincs ritmusa, nincs dinamikája, az igazi dráma helyét a korrekt leírás
foglalja el. A „Loving vs. Virginia” ügy izgalmas tárgyalótermi kaland helyett
a vidéki élet kis örömeit és romlatlanságát dicsérő bukolikus esszé lesz, ami
így sem kevés, bár az eredeti sztoriban nagyobb erőket sejtünk. Egy igazi
steinbecki mesét, sokat ígérő befejezéssel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 7 |
|
|
|
|