|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzövetségesekTüske Zsuzsanna
Allied – amerikai, 2016.
Rendezte: Robert Zemeckis. Írta: Steven Knight. Kép: Don Burgess. Zene: Alan
Silvestri. Szereplők: Brad Pitt (Max), Marion Cotillard (Marianne), Lizzy
Caplan (Bridget), Jared Harris (Heslop). Gyártók: GK Films / ImageMovers /
Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.
A „sztár mint szerző”
jelenség nyomán az álomgyári rendszerben olykor színfalak mögötti magánéleti
konfliktusokból is kovácsolható hatékony nézőmágnes – a legújabb példa a Szövetségesek, amely hollywoodi
jóslatként vetíti előre egy látszólag álomba illő csillagpáros házasságának
csúfos bukását. A II. világháborús, szerelmi kémtörténet hőse Max Vatan
hírszerző tiszt, az angol titkosszolgálat egyik első számú profija, akit egy
főnáci elleni, casablancai merénylet kapcsán a francia ellenállás leglenyűgözőbb
tagjával, a végzetes szépségű Marianne-nal sorsolnak össze. A találkozásból
nemcsak sikeres akció, de eszményi frigy is születik, boldogságukra azonban
árnyékot vet a gyanú, amely szerint a nő évek óta kettős ügynökként
tevékenykedik.
A film motívumok
szintjén egyértelműen a Mr.és Mrs. Smith
egymásnak feszülő bérgyilkos párját idézi meg, a reflexiós háló azonban még
ennél is sűrűbb szövésű. A kémfilm műfaji elemei eleve utalnak a
filmkészítésre, hősei rendre szerepjátékra kényszerülnek, így az akció és
forgatás közti párhuzam is adja magát – ráadásul mindkét világban veszélyforrás
lehet a szakma és a magánélet összekapcsolása. Cotillard egyszerre jelenik meg
a vásznon kifinomult Jolie-alteregóként és ragyogó vetélytársként – a két film
pedig, A tengernél című, Jolie által
írt és levezényelt (erősen szerzői ihletettségű) kapcsolati drámával
kiegészülve, és a háttérben lezajlott Pitt-Jolie válság tükrében, afféle háromszínű
házasság-trilógiát képez. A Szövetségesek
minőségében messze kiemelkedik társdarabjai közül, még a giccs határán
egyensúlyozva is: néhány tisztes munkával kidolgozott, feszültségteli
kulcsjelenetnek, az izgalmas műfajváltásnak, a bársonyos szépségű képeknek és a
Cotillard-féle varázslatnak köszönhetően nemcsak sokadik Casablanca utánérzés – összességében jóleső, régimódi moziélményt
hagy maga után.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 8 átlag: 7 |
|
|
|
|