|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziPizsamapartiKovács Kata
Siv sover vilse – svéd-holland, 2016. Rendezte: Lena Hanno és Catti Edfeldt. Írta:
Pija Lindenbaum könyvéből Lena Hanno és Thobias Hoffmen. Kép: Gabriel
Mkrttchian. Zene: Merlijn Snitker. Szereplők: Astrid Lövgren (Siv), Lilly Brown
(Cerisa), Henrik Gustafsson (Nils), Sofia Ledarp (Alva). Gyártó: Snowcloud
Films / Viking Film / SVT. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 80 perc.
Az Ahol
a vadak várnak skandináv
megfelelője egyszerre invitál a gyermeki fantázia rémisztő és izgalmas
birodalmába és kínál szórakozást az egész családnak. A hétéves Siv életében
először alszik új barátnőjénél, a különös nevű, féktelen lánynál, Cerisánál, és
a villanyoltás után az egyébként sem szokványos este még több furcsasággal
folytatódik. A jól ismert toposzok, mint az érzékeny főhős életébe belépő kissé
vad és egzotikus új barát és a fantáziavilágban felbukkanó különös állatok,
megelevenedő tárgyak és érdekes kalandok adják a film vezérfonalát, és az első
ottalvós buli átélésének története miniatűr coming
of age elbeszéléssé
is avatja a Pizsamapartit.
A
film fő erénye a gyermeki nézőpont képileg és hangban is igényes megragadása,
az atmoszféra érzékletes megjelenítése. A nyitóképen a sarki fényt látjuk, s a
történet egyik alapköve mindvégig a skandináv tradíció, és mindaz a mese- és
képzeletvilág, ami egy hosszú, négy fal között töltött tél, a sok-sok
jellegzetesen északi télvidító szokás (gyertyagyújtás, ezernyi égősor,
mézeskalácsok) és egy különös, idegen birodalom (a lakás furcsa színei, a
festmények, könyvek, a bogaras nagymama, a sok furcsa állat) együttes hatására
egy gyerek fejében megelevenedik. Valahol az álomvilág közepén a cselekmény
mégis megtorpan, a történet nem vesz valóban izgalmas fordulatot, a
látványelemek is inkább csak ismétlődnek, nem fokozódnak, végül a gyermeki
szubjektivitás is kikopik a filmből. Így marad egy egyszerű, hangulatos
történet egy kislány kalandos álmáról élete első pizsamapartiján.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 8.33 |
|
|
|
|