|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziÚri viszonyokVajda Judit
Cafe
Society – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Vittorio Storaro.
Szereplők: Jesse Eisenberg (Bobby), Kristen Stewart (Vonnie), Steve Carrell
(Phil), Blake Lively (Kat). Gyártó: FilmNation Entertainment / Gravier
Production. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált.
95 perc.
Woody
Allentől a pályája alakulását egyre szomorúbb szívvel követők már rég nem
várnak semmit, ezért színtiszta örömöt jelent, amikor nagy ritkán beköszön egy
olyan mélységű mű, mint a Blue Jasmine
vagy egy olyan bájos kis semmiség, mint az Éjfélkor
Párizsban. A filmrajongók mély fájdalmára azonban az utóbbi években ennél
sokkal gyakoribb, hogy a mester olyan rettenetesen félresikerült munkákkal
próbálkozik kitartó rajongóinál, mint a totálisan semmitmondó Férfit látok álmaidban vagy az
arcpirítóan lapos és közhelyes Abszurd
alak.
Sajnos
a menetrend szerint érkező szokásos évi termés esetében is az utóbbi tendencia
érvényesül. Az Úri viszonyokban
megint jó nevű színészgárda próbálja takargatni a nyilvánvaló tényt, hogy egy
idő után a legjobb filmrendezőknek is (de Allennek mindenképpen!) nyugdíjba
kéne vonulniuk. Ha egy írónak nincs semmi épkézláb ötlete, vagy keres tovább,
vagy hagyja a fenébe. Kivéve, ha Woody Allennek hívják, mert akkor minden
körülmények között papírra veti a művet, mintha pisztollyal kényszerítenék. És
ugyanígy: emberünket az sem tántorítja el a rendezéstől, ha mindössze annyi jut
az eszébe, hogy a képek alá mondva mesélje el a cselekményt.
Beillesztve
az eddigi életműbe, az Úri viszonyok
a választásokról és a hűtlenségről szól – előbbit a Melinda és Melindában, utóbbit a Vicky Cristina Barcelonában tárgyalta már Allen, természetesen
sokkal jobban. Az új film nem csak a semmitmondásba, az unalomba is
menthetetlenül belefullad azzal, hogy a főhős szerelmi ügyének ismertetésekor
annyi közölnivalója sincs, mintha két távoli ismerősünkkel történteket
mesélnénk el pár mondatban. Az Úri
viszonyok ráadásul nem fut ki sehova – a semmiből a semmibe tart, így még
az sem mondható el róla, hogy olyan mérsékelten élvezhető alkotás lenne, mint a
Rómának szeretettel vagy a Káprázatos holdvilág.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 10 átlag: 6.9 |
|
|
|
|