|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉrettségiKránicz Bence
Bacalaureat – román-francia-belga, 2016. Rendezte és írta: Cristian Mungiu. Kép:
Tudor Vladimir Panduru. Szereplők: Adrian Titieni (Romeo), Maria-Victoria
Dragus (Eliza), Vlad Ivanov (Felügyelő), Malina Manovici (Sandra), Rares Adrici
(Marius), Lia Bugnar (Magda). Gyártó: Les Films du Fleuve / Mobra Films.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos.
128 perc.
Az Érettségivel a mai román film fontos
rendezője, a kortárs klasszikussá nemesedett 4 hónap, 3 hét, 2 nappal Arany Pálmát nyert Cristian Mungiu tér
vissza négy év után. Előző filmjéhez, A
dombokon túlhoz hasonlóan ismét jelen idejű történetet mesél, és megint
csak a külföld vonzása indítja be az eseményeket: a főhős egy erdélyi város
orvosa, aki minden követ megmozgat, hogy gimnazista lánya Angliában tanulhasson
tovább. Ehhez csak arra van szükség, hogy megfelelően magas pontszámot érjen el
az érettségin, csakhogy Elizát egy nappal a vizsga előtt meg akarják
erőszakolni az utcán, az összeroppant lány pedig leszerepel az első teszten.
Apja felváltva rohangálhat tanárokhoz, iskolaigazgatóhoz és helyi
politikusokhoz, hogy odahasson, a támadásra való tekintettel tornásszák kissé
feljebb Eliza pontszámait.
A
férfinak eközben rendeznie kell a viszonyát feleségével és fiatal szeretőjével
is, ráadásul úgy veszi észre, valaki kifejezetten őt és a családját fenyegeti.
A formálódó bűnügy azonban nem különösebben izgatja az író-rendezőt, inkább
életközépi válságban szenvedő hőse drámájára koncentrál. Az Adrian Sitaru Sporthorgászatában is főszerepet játszó
Adrian Titieni tökéletes teszetosza, fásult, de jószívű átlagemberként,
csakhogy nem eléggé rokonszenves vagy izgalmas a figurája ahhoz, hogy
kálváriája mindvégig feszültté tegye a bő két órás filmet. Mungiu ezúttal nem
rajzol fel olyan bonyolult és kényes emberi kapcsolatokat, mint a 432 vagy A dombokon túl hősnőpárosai esetében, a lesújtó és persze minden
mozzanatában ismerős társadalmi körkép – hálapénztől okosban kiállított
bizonyítványokig – pedig nem sok olyasmit mond napjaink kelet-európai
viszonyairól, amit más román filmekben eddig ne láthattunk volna. Az Érettségi egy erős nemzeti filmművészet
szokásosan magas színvonalú darabja. Nincs átütő ereje, de kétségkívül keserűen
és pontosan mutat rá, hogyan korrumpálja mifelénk a kisembereket az
intézményrendszer, amelynek segítenie kellene rajtunk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 19 átlag: 6.11 |
|
|
|
|