|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziHalál SzarajevóbanNagy V. Gergő
Smrt u Sarajevu – francia-boszniai, 2016. Rendezte: Danis Tanovic. Írta:
Bernard-Henri Lévy és Danis Tanovic. Kép: Erol Zubcevic. Zene: Mirza Tahirovic.
Szereplők: Snezana Markovic (Lamija), Izudin Bajrovic (Omer), Vedrana Seksan
(Vedrana), Muhamed Hadzovic (Gavrilo). Gyártó: Margo Cinema / SCCA. Forgalmazó:
Cirko Film Kft. Feliratos. 85 perc.
Szakajtónyi
olyan szállodát ismer a filmtörténet, amely egy konfliktusoktól szabdalt
társadalom modelljét kínálja elénk – a Grand
Hoteltől egészen A Grand Budapest Hotelig. Ehhez a veretes
társasághoz csatlakozik most az Oscar-díjas Danis Tanović (Senkiföldje, Epizód egy
vasgyűjtő életéből) legújabb filmjének központi helyszíne, a szarajevói
Hotel Európa, amelynek kommunista patinát sugárzó, trágyabarna folyosóin és
zöldes-nyálkás alagsorában Bosznia-Hercegovina legszorítóbb társadalmi
problémái (sőt: Délkelet-Európa fajsúlyos nyűgei) bontakoznak ki.
A
cselekmény ugyanis Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának 100-dik évfordulóján
játszódik, amikor felettébb illusztris EU-delegáció érkezik a hotelbe, miközben
a konyhán és a mosodában az elmaradt fizetés miatt hőzöngő munkások éppen
sztrájkolni készülnek. A Halál
Szarajevóban négy különböző beosztású szállodai alkalmazott (az igazgató, a
recepciós, a konyhás és a biztonsági őr) sorsát követi ezen a végzetes napon,
méghozzá többnyire egy higanymozgású steadycam-mel, amely néhol már-már Iñárritut vagy Paul Thomas Andersont
idézően bonyolult hosszú snittekben táncolja körül a szereplőket – mindezt
pedig egy heves politikai és világnézeti szópárbaj ellenpontozza a hotel
tetején egy bosnyák nő és egy szerb férfi között. Tanović markáns hangú allegóriája hervasztó képet rajzol hazája
társadalmáról, amelyet állítása szerint az együttérzés hiánya és a
kizsákmányolás logikája ural – de az üres szónoklatát gyakorló francia
meghívott figurájával a nyugati értelmiségnek is keserűen beint. Kevés kortárs
filmnek sikerült ennyire világosan közvetíteni a Balkán ellentmondásait,
ugyanakkor a Halál Szarajevóban talán
túlságosan is publicisztikus és tézisszerű ahhoz, hogy drámaként is igazán
hatásos lehessen.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 5 |
|
|
|
|