|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz utolsó királyHuber Zoltán
Birkebeinerne
– norvég, 2015. Rendezte: Nils Gaup. Írta: Ravn Lanesskog. Kép: Peter
Mokrosinski. Zene: Gaute Storaas. Szereplők: Michael Aasen (Birkebeiner),
Anders Dahlberg (Aslak), Asmund Brede Eike (Stale), Elg Elgesem (Frikk).
Gyártó: Newgrange Pictures / Paradox Film 3. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 99 perc.
A
jeges-kardos kalandok szerelmesei bizonyára értékelni fogják, mikor a vörös
szakállú Kristofer Hivju egy pelenkás trónörökössel a hátán, fejszével a
kézben, síléceken száguldva ront rá a páncélos lovagokra. Bár a norvég középkor
legendás csecsemőmentése arrafelé a nemzeti emlékezet fontos részét képezi, a
kellő háttérismeret és érzelmi érintettség nélkül mi, semleges nézők leginkább
a fagyos skandináv táj egzotikumában gyönyörködhetünk. Hiába kerülünk egy 13.
századi örökösödési háború kellős közepébe, árnyalt karakterek és kellően
kidolgozott drámai konfliktusok híján a főgonosz sötét hatalmi játszmái
ugyanolyan súlytalanok maradnak, mint a „nyírfalábú” felkelők heroikus
önfeláldozása.
A
történet megfilmesítésének elsődleges célja nyilvánvalóan a hazai közönség
szórakoztatása és a hazafias érzelmek felkorbácsolása volt, az összecsapások
tétje és a figurák motivációi a kívülállók számára nem igazán erőteljesek. A
legnagyobb probléma talán mégis az, hogy az alkotók nem tudták eldönteni,
patrióta drámaként, tróntermi thrillerként, látványos történelmi akcióként vagy
gyerekmentő kalandfilmként nyúljanak a témához. Shakespeare-i ihletettségű
forgatókönyvírók, egyéni látásmódú rendezők vagy a vonatkozó műfaji formák
követése nélkül a nemzeti históriák dicső pillanataiból persze ritkán születnek
exportképes filmek. Bár a középkori norvég történelem rajongói világszinten
elhanyagolható célcsoportot alkotnak, a Trónok
harca és a Vikingek sikerei óta a
vad észak romantikája kimondottan piacképes. Innen nézve pedig rögvest
nyilvánvaló, miként kerülhetett nemzetközi forgalmazásba egy elsősorban
lokálisan érvényes filmalkotás. Amikor hősünk könnyes szemét az északi fényre
emeli, a háttérben pedig a királyi csecsemő anyja szomorkás viking népdalt
dúdol, lesznek majd a nézőtéren, akik elégedetten sóhajtanak fel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 10 átlag: 5.6 |
|
|
|
|