|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziHatártalan szerelemKovács Kata
Enas
allos Kosmos – görög, 2016. Rendezte és írta: Christopher Papakaliatis. Kép:
Yannis Drakoularakos. Zene: Kostas Christides. Szereplők: J.K. Simmons
(Sebastian), Christopher Papakaliatis (Giorgos), Osvárt Andrea (Elise), Maria
Kavoyianni (Maria), Minas Hatzisavvas (Antonis). Gyártó: Plus Productions.
Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos.
120 perc.
Az
athéni származású Christopher Papakaliatis huszonöt éve dolgozik nagy sikerrel
görög televíziós produkciókban, eddigi két nagyjátékfilmjét pedig
forgatókönyvíróként, rendezőként és főszereplőként is jegyzi. Korábbi tévés
munkái között is gyakori a több szálon futó, majd azokat összefonó dramaturgiai
séma, melyet a mozifilmek is követnek, témaválasztása pedig erőteljesen szerzői
indíttatású: a több nézőpontból elmesélt történetek fő motívuma a görög
gazdasági válság és a szerelem mindent elsöprő ereje.
Gyártási
szempontból előrelépés Papakaliatis pályáján, hogy a mostani, hazájában igazi
kasszasikernek számító Határtalan szerelem már nemzetközi
szereposztással készült, felbukkan benne Osvárt Andrea és a Whiplashért
2015-ben Oscar-díjjal kitüntetett J. K. Simmons is. A filmet minden színészi
teljesítmény ellenére túlterheli a vegytiszta hatásvadászat és a bősz
mediterrán gesztusok, az egyes történetszálak egyszerűségében pedig nem a
nagyszerűség, inkább a naivitás tűnik szembe.
Egy
család, három nemzedék, három szerelmi történet – mindegyikben görög találkozik
a világ más-más pontjáról érkező külföldivel, a kötelékek széthullnak és
helyettük újak keletkeznek, ki elhagyja az országot, ki az állását veszíti el,
ki a férjét. A legnagyobb meglepetés az idős szerelmes pár szupermarketbeli
epizódja, a film erőteljesen melodrámai egészében ez az abszurdba hajló,
komikus szál ugyanis vagy a színészek trollkodásának eredménye, vagy egyszerű
stiláris baklövés. De a szerelem univerzális, az új esély felemelő, még ha
minden második embert már ki is rúgtak, és csak a jóravaló német nyugdíjasoknak
telik koktélparadicsomra és parmezánra. A Határtalan szerelem igazán
nagy, átütő erejű film kíván lenni, és leginkább talán ez az erőfeszítés a
hibája.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 8.17 |
|
|
|
|