KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pszichothriller

Amíg alszol

Kettős hatás

Varró Attila

Balagueró bravúros pszichothrillerében a közönség választhat zsánert magának.

 

Jaume Balagueró eddigi zsáneréletműve mind tematikájában, mind hatásmechanizmusában szorosan kötődött a horrorhoz, a kortárs európai rémfilm egyik vezéralakjává avatva a katalán születésű rendezőt. Még a két kísértetfilmjét (Darkness, Hideg csontok) és nagysikerű zombi-duplázását ([Rec]1-2) megelőző ezredfordulós debütálása, a Névtelenek okkult szekta-opusza is kezdettől a félelemkeltésre épít: az eltűnt kislánya után nyomozó kétségbeesett édesanya fokozatos csapdába szorulását és a lassanként köré gyűlő borzalmakat könyörtelen végkifejletig lekövető történet az Ördögűző racionalizált verziójaként, misztikus hókuszpókuszok nélkül jeleníti meg minden anya legnagyobb félelmét, a serdülőkorban elszabaduló gyermek rémképét, aki minden ok nélkül kilép a családi képből és idegenné válik. Az erős pszichológiai indíttatás Balagueró kísértetfilmjeiben is szépen tetten érhető (a Darkness sátánista Ragyogás-variációja a családi erőszak témáját feszegeti, a Hideg csontok kórházi rémmeséje pedig a gyermekhalál traumáját bújtatja gótikus köntösbe), ám a két [Rec]-film found footage munkáihoz inkább a zombiközeghez jobban illeszkedő szociohorrort választotta, egy nagyvárosi bérház mikrokozmoszában modellezve a krízishelyzetben darabjaira hulló társadalmat. A tavalyi alkotás az életmű első darabja, ahol a rém-auteur idegen forgatókönyvből dolgozik, amit óvatos műfajváltása is jelez: az Amíg alszol pszichothrillerében háttérbe szorul az áldozatok rettegése, ahogy Balagueró merész döntéssel átáll a sötét oldalra.

A 2011-es alkotás legfontosabb vonása ugyanis éppen az, hogy ezúttal a történet abszolút főgonosza kerül főhős-szerepbe, így – akár a Kamerales vagy a Sötétkamra esetében – a befogadó egy beteglelkű, visszataszító figura oldalán maga is tettestárssá válik. A helyszín ezúttal is a Balagueró-féle nyomasztó

bérház, amelynek csendes, udvarias gondnoka éjjelenként gonosz játékokat űz a lakókkal, mígnem a szerelméül kiszemelt lány kedélyes közönye egyre riasztóbb tettekre provokálja, feltartóztathatatlan erőszak-lavinát indítva el a falak között. A rendező a bravúros negyedórányi expozícióban fokozatosan tárja fel a zárkózott férfi árnyoldalát, kezdettől felkínálva a lehetőséget, hogy belelássunk egy szerencsétlen, magányos kisember életébe: együtt éljük át vele a napi megaláztatásokat (amelyek csúcspontjaként a szeretett nő ágya alatt kell végigszenvednie egy szenvedélyes aktus mozgalmas eseményeit), sőt akár szoríthatunk is neki a suspense-helyzetekben, amikor egyik reggel hajszál híján lelepleződik vagy épp sarokba szorítja a szemben lakó kislány aljas zsarolása. Balagueró nem csupán hiteles, átélhető portrét kínál egy szexuálisan frusztrált érzelmi nyomorék fokozatos átalakulásáról kíméletlen gonosztevővé, de precízen szemlélteti a különbséget a szörnytől való félelem és a szörnnyel való (kényszerű/

önkéntelen) azonosulásból fakadó feszült izgalom hatásmechanizmusa között – különös műfaji tudathasadásba csalva nézőjét, ahol egyszerre szembesülhet a bűnelkövetés tiltott izgalmával és a teljes

kiszolgáltatottság, az arctalan fenyegetés bénító borzalmával.

 

AMÍG ALSZOL (Mientras duermes) – spanyol, 2011. rendezte: Jaume Balagueró. Írta: Alberto Martini. Kép: Pablo Ross. Zene: Lucas Vidal. Szereplők: Luis Tosar (César), Marta Etura (Clara), Iris Almeida (Úrsula), Alberto San Juan (Marcos). Gyártó: Filmax Entertainment / Cubica. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 102 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/11 31-32. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12895