|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDRoger Waters: A falSoós Tamás Dénes
Roger Waters: The Wall –
angol, 2014. Rendezte: Roger Waters és Sean Evans. Szereplők: Roger Waters,
Dave Kilminster, Snowy White. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.
Több mint harminc évbe
telt, de A fal, ez az ironikus,
játékos, szürreális mű végül az emlékezés filmje lett. Roger Waters a Pink
Floyd ‘79-es konceptlemezére még az elidegenedés rockzenéjét írta meg, egy
szorongó rocksztár történetét, aki apahiánya, anyakomplexusa, és a sztárélet
üres hedonizmusa elől menekülve húz falat maga és a külvilág közé. Gerald
Scarfe még jó érzékkel ezt a szürreális őrületet hangsúlyozta Alan Parker ‘82-es
mozifilmjének animációs betéteiben, hogy aztán pár évvel később a
stadionturnékon a közönségétől és zenésztársaitól is eltávolodó Waters kétségei
átadják helyüket a politikus Waters kinyilatkoztatásainak. 1990-ben sokatmondó
gesztusként, a berlini fal egykori helyén adta elő élete főművét, a 2010 és
2013 között zajló nosztalgiaturnén pedig a színpadon felépített és kivetítőként
használt falra festett hangzatos háború-, kapitalizmus- és establishmentellenes
szlogeneket. („Anya, megbízhatok a kormányban? Kurvára nem.”) A fal személyes vonatkozásaihoz csak a
turnét megörökítő koncertfilmben tért vissza, amiben a nagyapja és édesapja
sírját felkereső Roger Waters álmokkal és beszélgetésekkel tűzdelt road
movie-ja szakítja meg az ízléses kameramunkával felvett, minden szempontból
grandiózus koncertet. Miközben a koncertfilm az egyik leglátványosabb és
legkorszerűbb hangtechnikával levezényelt rockelőadásnak állít méltó emléket,
addig Waters melankolikus útifilmje a felmenők, a hősök, a lázadók előtt
tiszteleg, és a Wallt megíró
huszonéves zenész érzelmi traumáit helyezi kontextusba. Mindez szép, jó és
látványos – épp csak az irónia hiányzik belőle. Egy apró kikacsintás Waters
részéről, amely jelzi, hogy ő is tudja: ez a megakoncert pont az a megakoncert,
melynek szatíráját ‘79-ben papírra vetette.
Extrák: Kegyeletadás: Roger Waters ellátogat egy háborús hős sírjához. Az idő fotózása: a koncert
előkészületeinek és lefilmezésének pár percesre gyorsított változata. Az igazi
cinefil extra viszont a road movie-ban látható, amikor a magyar származású brit
rendező, Peter Medak (A felső tízezer)
elmeséli, hogyan menekült el a nyilasok elől ‘44-ben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 12 átlag: 5.25 |
|
|
|
|