KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Roger Waters: A fal

Soós Tamás Dénes

Roger Waters: The Wall – angol, 2014. Rendezte: Roger Waters és Sean Evans. Szereplők: Roger Waters, Dave Kilminster, Snowy White. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.

 

Több mint harminc évbe telt, de A fal, ez az ironikus, játékos, szürreális mű végül az emlékezés filmje lett. Roger Waters a Pink Floyd ‘79-es konceptlemezére még az elidegenedés rockzenéjét írta meg, egy szorongó rocksztár történetét, aki apahiánya, anyakomplexusa, és a sztárélet üres hedonizmusa elől menekülve húz falat maga és a külvilág közé. Gerald Scarfe még jó érzékkel ezt a szürreális őrületet hangsúlyozta Alan Parker ‘82-es mozifilmjének animációs betéteiben, hogy aztán pár évvel később a stadionturnékon a közönségétől és zenésztársaitól is eltávolodó Waters kétségei átadják helyüket a politikus Waters kinyilatkoztatásainak. 1990-ben sokatmondó gesztusként, a berlini fal egykori helyén adta elő élete főművét, a 2010 és 2013 között zajló nosztalgiaturnén pedig a színpadon felépített és kivetítőként használt falra festett hangzatos háború-, kapitalizmus- és establishmentellenes szlogeneket. („Anya, megbízhatok a kormányban? Kurvára nem.”) A fal személyes vonatkozásaihoz csak a turnét megörökítő koncertfilmben tért vissza, amiben a nagyapja és édesapja sírját felkereső Roger Waters álmokkal és beszélgetésekkel tűzdelt road movie-ja szakítja meg az ízléses kameramunkával felvett, minden szempontból grandiózus koncertet. Miközben a koncertfilm az egyik leglátványosabb és legkorszerűbb hangtechnikával levezényelt rockelőadásnak állít méltó emléket, addig Waters melankolikus útifilmje a felmenők, a hősök, a lázadók előtt tiszteleg, és a Wallt megíró huszonéves zenész érzelmi traumáit helyezi kontextusba. Mindez szép, jó és látványos – épp csak az irónia hiányzik belőle. Egy apró kikacsintás Waters részéről, amely jelzi, hogy ő is tudja: ez a megakoncert pont az a megakoncert, melynek szatíráját ‘79-ben papírra vetette.

Extrák: Kegyeletadás: Roger Waters ellátogat egy háborús hős sírjához. Az idő fotózása: a koncert előkészületeinek és lefilmezésének pár percesre gyorsított változata. Az igazi cinefil extra viszont a road movie-ban látható, amikor a magyar származású brit rendező, Peter Medak (A felső tízezer) elmeséli, hogyan menekült el a nyilasok elől ‘44-ben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12868