KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A modell

Varró Attila

The Model – dán-svéd, 2016. Rendezte és írta: Mads Matthiesen. Kép: Petrus Sjövik. Szereplők: Maria Palmer (Emma), Ed Skrein (Shane), Charlotte Tomaszewska (Zofia), Yvonnick Muller (André). Gyártó: Zentropa / Film Vast. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 105 perc.

 

Kábé példátlan, hogy egy héten belül két azonos nemzetiségű és tematikájú film kerüljön bemutatásra a honi artmozi-hálózatban, ám számos hasonlósága ellenére a szintén „vidéki kislány mélyrepülése a kíméletlen divat-metropoliszban” alapsztorijú Neon démon flitteres szerzői ámokfutásával, Mads Matthiesen életszagúbb Modell-je sokkal jobban megragadható a dán rendező előző (egyben első) filmje, a nálunk is bemutatott Teddy mackó segítségével. Noha a Thaiföldön szerelmet kereső kivénhedt testépítő csendes epizódokból felhúzott anya-fiú drámája után a tizenéves Emma fájdalmas szárnypróbálgatásai a párizsi divatfotó-világban hagyományos szerelmi téboly-thrillerben mondják fel a szokásos tanmesét, a Rút kiskacsából Fekete hattyúvá alakuló hősnő hajszálra ugyanazt a kegyetlen ellentmondást képviseli (az életét külső megjelenésére építő testkép-mutató szüntelen szorongása és önbizalomhiánya) és pontosan ugyanazzal a konfliktussal kénytelen megbirkózni (kóros kötődés a belső biztonság illúzióját kínáló élettárshoz).

Matthiesen szemében láthatóan nincs sötétebb ellenfél a bámész nézői tekinteteknél, szegeződjenek a hősnőre kamera-objektíven vagy fürdőszobai kulcslyukon keresztül – a hamis tükrüknek való megfelelési kényszer alakít hétköznapi emberekből csupaizom vagy csontsovány testű színtiszta fikciót, készteti őket csalásra és hazugságra, de legfőképpen érzelmi függőségre a fikciót tápláló házizsarnoktól. Már ezért is furcsa, hogy második filmjére maga a szerző is átállt a sötét oldalra: míg túlsúlyos, kissé esetlen Teddy mackója szűkszavúságával és tétlenségével is hiteles, pontos, sőt empatikus portrét kínált, a nyüzsgő divatvilágban fordulatról fordulatra ráncigált Modell nem több csupa ín és ideg, csont és bőr klisékollekciónál – kamerás teremtője kezében eltűnt minden fogható róla, maradt a puszta freak-show.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12815