KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból

Kránicz Bence

Teenage Mutant Ninja Turtles: Out of the Shadows – amerikai, 2016. Rendezte: Dave Green. Írta: Josh Applebaum és Andre Nemec. Kép: Lula Carvalho. Zene: Steve Jablonsky. Szereplők: Megan Fox (April), Will Arnett (Vernon), Laura Linney (Vincent), Stephen Amell (Casey), Brian Tee (Zúzó). Gyártó: Nickelodeon Movies / Paramount Pictures / Platinum Dunes. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 120 perc.

Tininindzsa-történeti közhely, hogy Kevin Eastman és David Laird képregénysorozata a kezdetektől, egészen pontosan Mark Freedman marketingszakember 1986-os felbukkanásától csupán hátországát jelentette a sokféle kapcsolt árunak, amelyek közé a játékbábuk éppúgy beletartoztak, mint az animációs és élőszereplős filmadaptációk. Miközben az eredeti alkotók komolyabb művészi ambícióik megvalósítására fordították a teknőcökért járó zsíros csekket (Eastman például a legendás Heavy Metal magazin kiadójává vált), Freedman üzleteinek köszönhetően a négy nindzsa azóta is rendre előkúszik a nyolcvanas évek gagyipop-kultúráját rejtő csatornafedél alól.

A Nickelodeon gyártásában, Michel Bay produceri irányításával készült Elő az árnyékból már a második teknőcös filmsorozat középső darabja, amelyben a főhősök többé nem hagyatkozhatnak a külvilág előtt őket képviselő vagy tetteiket magukra vállaló (vagyis az eredeti alkotók és Freedman viszonyát felidéző) April-Vern kettősre, és felfedik a kilétüket New York lakói előtt. A nyitányban még önfeledten ugrándozó és infantilis vicceket mesélő teknőcök kénytelenek kissé megkomolyodni, ehhez pedig nagyszabású akciójelenetek és a Bosszúállók-filmekre hajazó, monumentális finálé dukálnak, a magasban felrobbanó és a felhőkarcolókra potyogó épületrészekkel.

A nyilvánosság réme mellett az emberré válás csábító lehetősége is felsejlik a hősök előtt, Leonardóék belső konfliktusainak kibontására azonban alig marad idő a számos, valódi feladat nélkül hagyott mellékszereplő mozgatása miatt – még Laura Linney is feltűnik a filmben, ki tudja, mi célból. A mókás gonoszok, élükön a Föld meghódítására törő rózsaszín mócsingszörnnyel ugyan mentik a menthetőt, ám kevesek ahhoz, hogy az Elő a sötétségből vicces legyen, komolyan venni viszont lehetetlen a testépítővé renderelt, tinikre véletlenül sem emlékeztető nindzsákat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12812