|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziDémonok között 2.Hegedüs Márk Sebestyén
The
Conjuring 2 – amerikai, 2016. Rendezte: James Wan. Írta: Chad Hayes és James
Wan. Kép: Don Burgess. Zene: Joseph Bishara. Szereplők: Patrick Wilson (Ed),
Vera Farmiga (Lorraine), Franka Potente (Anita), Frances O’Connor (Peggy),
Sterling Jerins (Judy). Gyártó: New Line Cinema / Atomic Monster. Forgalmazó:
InterCom. Szinkronizált. 133 perc.
James Wan az elmúlt 5-6 évben valóságos márkanévvé nőtte ki
magát trendteremtő horrorfilmjei révén, ám ezt elsősorban nem a pályáját
leginkább meghatározó két filmnek, a torture
porn-”műfaj” nulla kilométerköveként aposztrofálható Fűrésznek, vagy a rendező szellemházas ciklusát elindító Insidious-nak köszönheti, sokkal inkább
a 2013-as Démonok között című
opusnak, ami a horror műfajában csaknem páratlannak számító bevételei miatt
vált a Wan-franchise vízjelévé. Ezen filmnek köszönhető az is, hogy a gép addig
sem állhatott le, amíg Wan tett egy rövid akciófilmes kitérőt a Halálos iramban-sorozat hetedik
részével, és – szinte mellesleg – leforgatta minden idők egyik legmagasabb
bevételét produkáló filmjét. A rövid hiátust kitöltő mozik elkészítésében (Annabelle, Insidious 3) Wan csak producerként
volt jelen, de ezek a darabok is hasonló stiláris-tematikus jegyeket
favorizáltak, így szinte gond nélkül illeszkedtek az életműbe, még ha
látványosan alacsonyabb nívót is képviseltek.
Ezzel együtt is elmaradhatatlan volt, hogy Wan rendezőként is
visszatérjen egy újabb kísértetsztori erejéig, ami már csak azért is örömteli,
mert rémületkeltésben a maláj-ausztrál rendező valóban tehetségesebb a legtöbb
kortársánál. A Démonok között 2 sem
lett érdemek nélküli folytatás, noha a sokadjára ismételt történetséma – a
családi egységet alvilági démonok veszik célkeresztbe, akik felett csak a hit
és az összetartás győzedelmeskedhet – már a sorozat előző tételeihez mérten is
önismétlőnek hat. Különösen lesújtó ez annak fényében, hogy a rendező fél
életművét egy maréknyi horrorklasszikus (Az
ördögűző, Poltergeist, A rémület háza) maníros
újracsomagolásának szentelte. Ezt mintha az alkotók is érzékelték volna, mivel
a befejezésből ezúttal kispórolták a Wan védjegyének számító gonosz csavart –
ehelyett teljesen zárt befejezést kapunk, mintha már a művészként jó ideje
egyhelyben toporgó Wan is szívesen búcsúzna a démonhorror műfajától.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 5.57 |
|
|
|
|