|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA 657-es járatPápai Zsolt
Bus 657 (aka Heist) – amerikai,
2015. Rendezte: Scott Mann. Szereplők: Jeffrey Dean Morgan, Morris Chestnut,
Gina Carano. Forgalmazó: ADS Service. 93 perc.
A pályája elején álló
brit direktor, az eddig csak két nagyjátékfilmet rendezett Scott Mann izgalmas
B-mozija egy alkalmi geng által elkövetett rablásról mesél, okosan konvertálva
a kilencvenes évek sláger akcióthrillere, a Féktelenül
leleményeit. A 657-es járat nem
értéktelen vacak, számos szimpatikus eleme van, mint például a különböző
szálakat ügyesen összesodró, flashbackekből és flashforwardokból álló
időfelbontásos elbeszélés az első harmadában; az egyszerűségükkel is hatásos, néhol
aforizmaszerűen tömör dialógusok; a színes karakterek, akiknek a cselekedeteit
markáns háttértörténetükkel is igyekeznek dramaturgiailag aládúcolni a
forgatókönyv írói. Kivált izgalmas, ahogy Jeffrey Dean Morgan „jó-rosszembere”
megidézi az überklasszikus Magas Sierra
Roy Earle-jét, minden idők legfinomabb lelkű bűnözőjét, de nem csak Morgan alakítása
erős, hanem a többi gengsztert játszó Morris Chestnuté vagy Dave Bautistáé is,
valamint természetesen a szuperfőnököt adó De Niróé, akit ugyan sokan
kritizálnak, hogy lelke – jobbik – felét eladta a B-filmnek, de inkább
csináljon ilyeneket, mint hogy odasimuljon a trendekhez, és, mondjuk,
szuperhősös marhaságokban szerepeljen. De Niro, mint mindig, most is végig jó,
a jelenet, amelyben a – filmbeli – lányával látható, pedig egyenesen briliáns.
Sajnos a forgatókönyv
írói hiába dolgozták ki aprólékosan a figurákat, ha hibákat követtek el a szerkezetépítésben.
Egyes konfliktusok kiagyaltnak, mások elkentnek tűnnek: a rákbeteg kislányt
orvosai ki akarják dobni a klinikáról, ha záros határidőn belül nem érkezik meg
a gondozásához szükséges pénz; a kegyetlen véglények által őrzött
kaszinó-pénzmosoda széfjéhez bárki lezserül odasétálhat, stb. Ha ezeknek a
papírízű konfliktusokat sikerült volna hihetőbbé tenni, lényegesen jobb
végeredmény születik.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 16 átlag: 5.63 |
|
|
|
|