KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A 657-es járat

Pápai Zsolt

Bus 657 (aka Heist) – amerikai, 2015. Rendezte: Scott Mann. Szereplők: Jeffrey Dean Morgan, Morris Chestnut, Gina Carano. Forgalmazó: ADS Service. 93 perc.

 

A pályája elején álló brit direktor, az eddig csak két nagyjátékfilmet rendezett Scott Mann izgalmas B-mozija egy alkalmi geng által elkövetett rablásról mesél, okosan konvertálva a kilencvenes évek sláger akcióthrillere, a Féktelenül leleményeit. A 657-es járat nem értéktelen vacak, számos szimpatikus eleme van, mint például a különböző szálakat ügyesen összesodró, flashbackekből és flashforwardokból álló időfelbontásos elbeszélés az első harmadában; az egyszerűségükkel is hatásos, néhol aforizmaszerűen tömör dialógusok; a színes karakterek, akiknek a cselekedeteit markáns háttértörténetükkel is igyekeznek dramaturgiailag aládúcolni a forgatókönyv írói. Kivált izgalmas, ahogy Jeffrey Dean Morgan „jó-rosszembere” megidézi az überklasszikus Magas Sierra Roy Earle-jét, minden idők legfinomabb lelkű bűnözőjét, de nem csak Morgan alakítása erős, hanem a többi gengsztert játszó Morris Chestnuté vagy Dave Bautistáé is, valamint természetesen a szuperfőnököt adó De Niróé, akit ugyan sokan kritizálnak, hogy lelke – jobbik – felét eladta a B-filmnek, de inkább csináljon ilyeneket, mint hogy odasimuljon a trendekhez, és, mondjuk, szuperhősös marhaságokban szerepeljen. De Niro, mint mindig, most is végig jó, a jelenet, amelyben a – filmbeli – lányával látható, pedig egyenesen briliáns.

Sajnos a forgatókönyv írói hiába dolgozták ki aprólékosan a figurákat, ha hibákat követtek el a szerkezetépítésben. Egyes konfliktusok kiagyaltnak, mások elkentnek tűnnek: a rákbeteg kislányt orvosai ki akarják dobni a klinikáról, ha záros határidőn belül nem érkezik meg a gondozásához szükséges pénz; a kegyetlen véglények által őrzött kaszinó-pénzmosoda széfjéhez bárki lezserül odasétálhat, stb. Ha ezeknek a papírízű konfliktusokat sikerült volna hihetőbbé tenni, lényegesen jobb végeredmény születik.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12692