|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziEddie, a sasKovács Bálint
Eddie the Eagle –
angol-amerikai, 2016. Rendezte: Dexter Fletcher. Írta: Sean Macaulay és Simon
Keaton. Kép: George Richmond. Zene: Matthew Margeson. Szereplők: Taron Egerton
(Eddie), Hugh Jackman (Bronson), Christopher Walken (Warren), Rune Temte
(Björn). Gyártó: Marv Films / Saville Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.
Kitartásról, törhetetlen
akaratról és elszántságról egyféleképpen lehet igazán szívhez szólóan beszélni:
ha a hős mindennek tűnik, csak hősiesnek nem. Michael „Eddie” Edwards, a világ
első (és utolsó) brit síugró-olimpikonjának története tökéletesen alkalmas
erre, pont úgy, ahogyan a Jég veled!
– épp ugyanezen a téli olimpián induló – jamaikai bobcsapatának sztorija is az
volt. A főszereplőben ugyanis nincs semmi olyan szuperhősi tulajdonság, ami ab
ovo tiszteletet parancsolna, sőt: a tisztelet azért épül fel fokozatosan, mert
a főhős milliónyi gyengesége dacára is leküzd minden akadályt.
Ügyefogyottságában nem emelkedik vörös palástos idolként a néző fölé, hanem még
nála is lejjebbről indulva mutatja meg, hogy ha soha nem adjuk fel, akárhonnan
vezethet út a csúcsig. Márpedig ennél jobb receptet még nem talált fel a
filmtörténet a közönség manipulálására – a szó legnemesebb értelmében.
A már-már a
fogyatékosságig szerencsétlen, magát a teljes esélytelenségből (Angliában nem
is létezik a síugrás mint sport) egészen az olimpia utolsó helyezéséig felküzdő
Eddie történetében épp ez a mindent átható emberközeliség az, ami miatt a
sablonokat egyébként meg nem haladó film mégis bájos, sőt megható tud lenni. A
dramaturgia az utolsó szögig ismert: adott a lecsúszott ex-sportoló, akinek
esze ágában sincs edzeni a botcsinálta újoncot, amiből persze mégis sikeres,
közös felkészülés lesz, miközben az edző maga is újra összeszedi magát – így a
számlán végül a sportoló sikere mellett a másik tétel a partner jellemfejlődése
lesz. És a leginkább hollywoodias manírok el is maradnak (feltűnő például, hogy
a fiú szüzessége ez egyszer nem leküzdendő akadályként jelenik meg), és a
lélektani háttér kifejtése – a lehúzó és a támogató közegek hatásának
vizsgálata – is kifejezetten intelligens. Néha egy kis ugrás is elég egy rekord
beállításához.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 18 átlag: 5.78 |
|
|
|
|