|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA mi jövőnkAlföldi Nóra
Nos futurs – francia,
2015. Rendezte és írta: Remy Bezancon. Kép: Antoine Monod. Zene: Pierre Adenot.
Szereplők: Pierre Rochefort (Yann), Pio Marmai (Thomas), Mélanie Bernier
(Estelle), Camille Cottin (Géraldine). Gyártó: Mandarin Films / Gaumont.
Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos.
97 perc.
A francia film ifjúsági
szellemisége vélhetően mindenki számára ismert, hála az üde Sophie Marceau nevével
fémjelzett, szép emlékű Házibuli-opuszoknak,
ám ezen filmek jelentősége valószínűleg csak Rémi Bezancon művének megtekintése
közben tudatosul a nézőben. A Mi jövőnk
főhőse egy kiégőfélben lévő, harmincas éveit taposó, sikeres üzletember. Hol
szép lakásában, kvalitásos barátnője csacsogását hallgatva, hol pedig
végeláthatatlan munkahelyi meetingeken bambul savanyú képpel maga elé,
alkalmanként pszichológusának kanapéján mered a szemközti falon elhelyezett
süllyedő Titanicot ábrázoló festményre. Élete nyilvánvalóan nélkülözi a
kalandokat vagy a tartalmasnak mondható emberi kapcsolatokat – erre ő maga
akkor jön rá, amikor meglepetés szülinapi bulija alkalmából régi fotók kerülnek
elő a gimis évekből és hirtelen óhatatlan vágyat érez, hogy felkeresse akkori
barátait. Első körben akkori legjobb pajtásával veszi fel a kapcsolatot, aki
látszólag nem hagyta hátra kamaszkori önmagát – gyorsétteremben keresi
zsebpénzét, farmerkabátban és motorral jár, reggelire huncutul fröccsöt fogyaszt
a sarki krimóban, becses Playboy-gyűjteményt őriz lepukkant legénylakásában.
Felelevenítve a múltat elhatározzák, hogy rekonstruálnak egy annak idején számukra
jelentős bulit, amely mint utólag kiderül sokkal többről szólt annál, minthogy
pusztán jól érezték magukat.
Bezancon filmje
rendkívül kiegyensúlyozatlan; pont akkor veszíti el tájékozódási pontját a
sztoriban, amikor két főhősének érzelmi kapcsolatát kellene egyengetnie.
Mindezt tetézi, hogy erős vizuális elemeket váltogat hosszadalmas, a történet
kibontakozását erősen lefékező dialógokkal, laposkás szituációkkal.
Mindazonáltal a film utolsó negyedében magára talál; a Mi jövőnk egy lassú, de elvétve látható szép és megható történet az
elveszett ifjúkorról és a barátságról.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 17 átlag: 5.59 |
|
|
|
|