KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy tökéletes nap

Huber Zoltán

A Perfect Day – spanyol, 2015. Rendezte és írta: Fernando León de Aranoa. Kép: Alex Catalán. Zene: Arnau Bataller. Szereplők: Tim Robbins (B), Benicio Del Toro (Mambrú), Olga Kurylenko (Katya), Mélanie Thierry (Sophie). Gyártó: Mediapro / Reposado Producciones / TVE. Forgalmazó: Mozinet Kft. Szinkronizált. 106 perc.

 

Kötelet szerezni nem különösebben nagy kihívás, kivéve mikor a balkáni polgárháború kilátástalanul kusza útvesztőjében van szüksége rá az embernek. Nemzetközi segélyszervezetnél dolgozó hőseink egy távoli bosnyák falu egyetlen kútjából szeretnének egy felpüffedt hullát kihúzni, ám egy feje tetejére állt világban a hétköznapi kihívások is szürreális tragikomédiává válhatnak. A háború örült logikája bőven túl van a józan ész határain, a keserédes szatíra így jobb híján a nevetés és az emberség ellenszereit kínálja.

Az erőszakosan központosított diktatúrából egyre lazább föderációs demokráciává változó Spanyolországban korántsem áthallások nélküli a délszláv helyzet vizsgálata. Nem lehet elég sokszor elmondani, a toxikus szintre korbácsolt nacionalizmus könnyen zsigerből feltörő gyűlöletet ébreszthet. Barátságos szomszédok ugorhatnak egymás torkának, hogy aztán gondolkodás nélkül, vakon pusztítsanak el mindent maguk körül. Spanyol alkotóinkat természetesen nem maga a konkrét balkáni konfliktus, hanem az egyetemes emberi természet sötétebb és fényesebb oldalai érdeklik.

A nemzetközi sztárgárdával megspékelt produkció simán felveszi a versenyt a hollywoodi mezőnnyel, a morbid riposztokat tekintve pedig felül is múlja őket. A film kiállása hibátlan, a poénok menetrendszerűen érkeznek, a dráma és a humor kényes egyensúlya csak pillanatokra borul meg. Bár a zenei aláfestés többször tolakodó és a finálé felé haladva néhol fókuszát veszíti a történet, a felvázolt helyzet gyilkos abszurditása hatásos. A kötél körüli huzavona szépen fűzi egybe a road movie, romkomok és a háborús drámák különféle műfaji szituációit, míg a neves színészek érezhető szenvedéllyel bújnak a gyarlóságaikkal együtt hősiessé váló figurák bőrébe. Ha a háború menetét érdemben nem is befolyásolhatják, makacsságuk és egészséges cinizmusuk példaértékű.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12606