|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziHa Isten úgy akarjaSepsi László
Se Dio vuole – olasz,
2015. Rendezte. Edoardo Maria Falcone. Írta: Marco Martani. Kép: Tommaso
Borgstrom. Zene: Carlo Virzi. Szereplők: Marco Giallini (Tommaso), Alessandro
Gassman (Pietro), Laura Morante (Carla), Ilaria Spada (Bianca). Gyártó:
Wildside. Forgalmatzó: Cinenuovo. Feliratos.
100 perc.
Egy kellőképpen tuskó
figura bármilyen vígjátékot elvisz a hátán, kivéve, ha a történet arról szól,
hogyan válik hősünk bunkóból jó emberré, hiszen így az utolsó felvonásra
eltűnik a történetből a humorforrás. Edoardo Maria Falcone filmjének szívsebész
főhőse tökéletesen megfelel a fenti kritériumoknak, arroganciája, szélsőséges
materializmusa és savas megjegyzései alapján mintha egy alma materben végzett
volna Dr. House-zal. Amikor viszont egy karizmatikus prédikátor hatására fia
bejelenti, hogy orvosi pálya helyett papnak készül, az ateista doktor vérszemet
kap, és minden erejével megpróbálja hitelteleníteni a börtönviselt lelkészt.
A főképp kínos
szituációkra és a modern élet vélt sekélyességének kigúnyolására épülő komédiát
minduntalan nehézkessé teszi az alig leplezett ideológiai töltet: a Ha Isten is úgy akarja tanmese a „nem
csak kenyérrel él az ember” bibliai tanulsága mentén, ami szereplőit
szükségképpen elrajzolt típuskarakterekké (ez vígjáték esetében még
megbocsájtható vétek), cselekményét pedig kiszámíthatóvá teszi. A doktor útja a
totális szkepszistől a megalázó helyzetek sorozatán át a részleges megtérésig,
illetve családjának eközben elmélyülő válsága és annak feloldása afféle
habkönnyű Teorémát, egyben a
keresztényi szeretet védőbeszédét kínálja a szekularizált nyugatnak, eközben
viszont olyan övön aluli húzásokat is bevet, mint a homoszexualitás
elfogadásának és a vallás tagadásának kijátszása egymás ellen rögtön az
alapkonfliktus bemutatásakor. Aranyszájú Szent János szerint Jézus sosem
nevetett, és a Ha Isten is úgy akarja
híven illusztrálja, hogy miért: a humor és a tanítás ebben az esetben
óhatatlanul kioltják egymást, hiába akad Falcone filmjében pár eltalált geg, ha
azok mögött rendre ott ólálkodik a didaxis ördöge.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 14 átlag: 5.57 |
|
|
|
|