KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kánikulai délután

Czirják Pál

Dog Day Afternoon – amerikai, 1975. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Al Pacino, John Cazale, James Broderick, Charles Durning. 124 perc. Forgalmazó: Warner / ProVideo.

 

Az 1975-ben készült Kánikulai délután – az 1973-as Serpico után – Sidney Lumet és Al Pacino második közös munkája volt. A megtörtént eseményeket feldolgozó, érzékeny társadalmi kérdéseket feszegető, feszült bűnügyi film szinte teljes cselekménye egy rablók, majd rendőrök által ostrom alá vett bankfiókban és környékén játszódik, az elbeszélés azonban egy percre sem veszít intenzitásából. Igaz, már a 12 dühös ember (1957) óta tudhatjuk, hogy Lumet rendkívüli találékonysággal épít fel akár egyetlen szűk térben is összetett konfliktusokat. Gondosan megírt, de a szükséges pillanatokban rugalmasan kezelt forgatókönyv és jó érzékkel kiválasztott színészek – „csupán” ennyi Lumet titka; és ahogy Henry Fonda körül felszikrázik a levegő a 12 dühös emberben, úgy Al Pacino játéka a Kánikulai délutánban szintén visszaigazolja, hogy a rendező immár másodszor döntött mellette.

A Kánikulai délután tehát igazi klasszikus, amely ezúttal Blu-ray-en is filmtörténeti súlyához méltó formában jelent meg. A kép tiszta és részletgazdag, miközben a digitalizálás során nem dolgozták meg jobban az anyagot a kelleténél. Így például megőrződött az operatőr, Victor J. Kemper által alkalmazott naturalisztikus megvilágításból eredő nyersebb színvilág és a helyenként erősebb szemcsézettség. Az eredeti hangsáv is szépen szól; a magyar szinkron – bár a régi iskolát képviseli – ebben az esetben kissé vérszegényre sikerült. Az extrák mennyisége és minősége azonban bőségesen kárpótol ez utóbbi hiányosságért.

Extrák: A film kapott egy teljes rendezői audiokommentárt, amelyből az előkészítés és a forgatás minden részletére fény derül. Ha esetleg ez nem lenne elegendő, találunk a lemezen egy négy részre osztott, közel egyórás, magyarul is feliratozott dokumentumfilmet, mely többek között a forgatókönyvíró, a producer, a fontosabb szerepeket játszó színészek és a rendező megszólaltatásával rekonstruálja lépésről lépésre e mestermű megszületését. Ennek első fejezete a történet megtalálásának és filmre írásának titkaiba avat be, a második a szereposztás miértjeit és a forgatást megelőző próbafolyamatot járja körül, a harmadik magát a forgatást mutatja be, míg a negyedik a vágást és az elkészült mű fogadtatását. Az utólagos reflexiókat két korabeli anyag, egy rövidebb werkfilm és egy eredeti mozielőzetes egészíti ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12558