|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziSicario – A bérgyilkosHuber Zoltán
Sicario – amerikai,
2015. Rendezte: Denis Villeneuve. Írta: Taylor Sheridan. Kép: Roger Deakins.
Zene: Jóhann Jóhannsson. Szereplők: Emily Blunt (Macer), Benicio Del Toro
(Alejandro), Josh Brolin (Matt), Jon Bernthal (Ted). Gyártó: Black Label Media
/ Thunder road Pictures / Lionsgate. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált.
121 perc.
Nincsenek már dicsőséges
csaták és egymásnak feszülő seregek, a legújabb háborúk inkább az alattomos
fertőzésekhez hasonlítanak. Lassan, szinte észrevétlenül burjánzanak, és mikor
váratlanul kitörnek, mindent elpusztítanak. A katonák és civilek között végleg
elmosódnak a különbségek, a győzelem fogalma értelmezhetetlen. A mexikói
kartellek végeláthatatlan rémtettei kíméletlen pontossággal követik a mai
hadviselés logikáját. Denis Villeneuve (Felperzselt
föld) precíz nézőpontot választva rendkívül okosan közelít ehhez az
összetett témához. Kiábrándult látlelete a modern háborúk nyomasztóan erős
mozgóképes lenyomata és az elmúlt évek legjobb drogmozija egyben.
A fojtott szituációk és hasadó
személyiségek visszatérő motívumok a kanadai rendező életművében. Kerítések,
alagutak, útvesztők: szereplői most is végzetes határhelyzetekben kénytelenek
cselekedni, a szó konkrét és átvitt értelmében. Az újonc rendőrnő éjsötét
beavatás-története azt a félelmetes pillanatot ragadja meg, mikor a végzetes
kór már a bőr alá kúszott, de még nem csapott le. A szorongás nyugtalanító
érzése kísért, amit Roger Deakins lélegzetelállító képei és Jóhann Jóhannsson
vibráló zenéje tovább erősítenek.
Hőseink egy álomszerű,
mégis pokolian valóságos alvilágba ereszkednek le és a rájuk váró döntések
felzabálják őket. Szövevényes tabló helyett egyetlen akciót és három főbb
karakter sorsát követjük, akik az elkerülhetetlen jellemtorzulás egy-egy
jellemző stációját szimbolizálják. Aki egyszer érintetté vált, többé nem
menekülhet, a rettenet egyre közelebb merészkedik. A tomboló káosz helyett
elfogadható-e a kontrollált gonoszság, teszi fel a provokatív kérdését
Villeneuve, de a választ taktikusan a nézőre bízza. Filmje feszes thrillerként,
súlyos karakterdrámaként és a mexikói aktualitásokon túlmutató, komplex háborús
állapotrajzként is hibátlanul működik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 82 átlag: 6.02 |
|
|
|
|