KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A keresés

Kovács Kata

The Search – francia, 2014. Rendezte és írta: Michel Hazanavicius. Kép: Guillaume Schiffman. Szereplők: Bérénice Bejo (Carole), Annette Bening (Helen), Maksim Emelyanov (Kolia), Abdul Khalim Mamutsiev (Hadji), Zukhra Duishvili (Raissa). Gyártó: La Petite Reine / Orange Studio / Wild Bunch. Forgalmazó: Vertigo Média kft. Feliratos. 149 perc.

 

Háborús tematika és gyermek hős találkozik A némafilmessel világhírűvé vált Michel Hazanavicius legújabb, 1999-es csecsen háború idején játszódó munkájában, Fred Zinnemann 1948-as, azonos című filmjének remake-jében. A több szálon futó cselekmény kiindulópontja, hogy a kilencéves Hadji és nővére szemtanúi lesznek szüleik minden ok nélküli, könyörtelen meggyilkolásának. A testvérek szem elől tévesztik egymást, a kisfiú pedig csecsemő kisöccsükkel a karjában indul neki a világnak, ám hamarosan kénytelen egy küszöbön hagyni őt. A három testvér és az őket segítő két nyugati nő, az emberjogi képviselő (Bérénice Bejo) és az árvaházi vezető (Anette Bening) történetét, egy ártatlan orosz fiú kiképzett katonává, majd cinikus gyilkológéppé aljasulásának elbeszélése egészíti ki. A három fiú, a világról még keveset tudó kisbaba, az átélt borzalmaktól, a felnőtt fejjel is elbírhatatlan testvéri felelősségtől terhelt Hadji és a fiatal katona figurája a háború irracionalitásával szembesülő, ártatlan ember egyetlen, kortalan metaforájává áll össze.

Ugyanakkor a film szólni kíván az őket körülvevő közönyről is, amely a döntéshozók, a hatalom birtokosainak sajátja, és a köztes helyzetben lévő, segíteni vágyó, ám végső soron tehetetlen hivatalnokokról is. Sokat markol és keveset fog, ám nem elsősorban azért fúl kudarcba, mert a figurák vívódását csak felületesen láttatja, hanem azért, mert A némafilmesben adekvát szempilla rebegtető expresszív érzelemkifejező stílus valódi némafilm-alapanyag nélkül itt csupán naiv giccsbe torkollik, a kisrealista közegbe ültetett klasszikus hollywoodi stílus pedig disszonáns marad. Nem újdonság viszont, hogy a rendező ért a szavak nélküli filmezéshez, a mostani film csúcsteljesítménye is a Hadjit és nővérét alakító Abdul Khalim Mamutsiev és Zukhra Duishvili szinte néma, szívbemarkoló színészi jelenléte, mely mellett a világsztárok szentimentális játéka épp olyan hamisnak hat, mint a megmentők szerepében tetszelgők könnyei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12472