|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAmy – Az Amy Winehouse sztoriForgács Nóra Kinga
Amy – brit, 2015. Rendezte: Asif Kapadia. Kép: Matt Curtis. Zene: Antonio Pinto. Szereplők: Amy Winehouse, Mitch Winehouse, Raye Cosbert, Blake Fielder, Juliette Ashby. Gyártó: On The Corner Films / Universal Music. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 127 perc.
Asif Kapadia a Sennáért elnyerte a
legjobb dokumentumfilmnek járó BAFTA-díjat, a 27 évesen elhunyt, hatszoros
Grammy-díjas dalszerző-énekesnőről szóló Amy – Az Amy Winehouse sztori című
újabb egészestés munkája pedig már Cannes-ban debütált, versenyen kívül. A film
éppúgy „médiaszereplővé” vált, ahogy maga Amy Winehouse, a 127 perces alkotás
azonban nem szenzációs leleplezésekre pályázik, hatásvadász eszközökkel is igen
visszafogottan él, célja a lehető legempatikusabb módon, visszatekintő
pozícióból megrajzolni egy ember portréját. Kapadia és stábja elképesztő
mennyiségű archív videó- és képanyagot, a filmhez barátokkal, családtagokkal,
munkatársakkal felvett több száz órányi interjú hangját szerkeszti egésszé,
ebben maga Amy tűnik a legnagyobb segítségnek, aki nem csak a színpadon, hanem
a baráti felvételeken is tökéletes szereplő, személyes hangú dalszövegeivel
pedig kulcsokat ad a narratíva felépítéséhez.
De ki is ez az ember, mi is ez a történet? A film első
fele sikerültebb, precízen, az érzelmi bevonódásnak is helyet adva gyűjti össze
egy személyiség motívumait és vezet el arra a peremre, amikor a szeretetvágy és
a tehetség kiteljesítésének drive-ja az otthonra-társra lelés és a világhír
felé nyit éppen kaput, miközben a depresszió, az étkezési zavarok, a függőségek
és a hírnévben megtapasztalt magány elkezdik átvenni a főszerepet. A második,
nagyjából egy óra kaotikusabb, fogynak a baráti videók, eluralkodnak a
kommerciális felvételek, egyre több az utólagos felismerést hordozó
megszólalás. A sztori lezártsága és a felelősség kiterjesztése teszi
felkavaróvá a filmet. Vajon volt-e olyan pont, mikor közbe lehetett volna avatkozni,
volt-e olyan személy, aki közbe tudott volna? Az élet tanít meg arra, hogy
hogyan kell élni, ha elég sokáig kihúzod – Tony Bennett megkésett üzenete
egyszerre szól post mortem Amynek, a történet életben maradt szereplőinek és a
nézőnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 51 átlag: 5.24 |
|
|
|
|