|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAkihez beszél a földPápai Zsolt
The Water Diviner – ausztrál-török, 2014. Rendezte: Russell Crowe. Írta: Andrew Knight és Andrew Anastasios.. Kép: Andrew Lesnie. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Russell Crowe (Connor), Olga Kurylenko (Ayshe), Yilmaz Erdogan (Hasszan), Jai Courtney (Hughes). Gyártó: Fear of God Films / Hopscotch Features / RatPac Entertainment. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 111 perc.
A sztárszínész Russell Crowe rendezői
debütálásában az első világháborúban az antant oldalán a törökországi Gallipoli
vérszivattyújába vetett ausztrál katonák tragédiáját dolgozta fel,
mindenekelőtt David Leant és Steven Spielberget, távolabbról pedig Peter Weirt citálva.
Az epikus indíttatás Leant idézi, a melodrámai tónus a Hadak útján Spielbergjét, és a film ugyan egyetlen pillanatra sem
ereszti a nézőt – meseszövése imponáló, tájérzékenysége, fényképezése
lehengerlő, olyannyira, hogy még a tízpercenként kötelezően érkező lassított
felvételek sem zavaróak –, de Crowe talán nem elég bátor és következetes
nevezett rendezők örökségének felvállalásában.
A történet hőse a három fiát Gallipolinál
vesztő ausztrál farmer (Crowe), aki felesége halála után nekivág, hogy
felkutassa a csatamezőn gyermekeinek holttestét, és hazai temetőbe szállíttassa
őket. Isztambulban találkozik az újrakezdés lehetőségét megtestesítő fiatal
özvegyasszonnyal, a már Óhollywoodban is népszerű megváltástörténetek
posztklasszikus variánsát látjuk hát. A háborús film és a melodráma műfaja
hagyományosan jól megfér egymással, ezúttal viszont nem hézagmentesen
illeszkednek, főként a film ellentmondásos értékorientációja miatt. Crowe-nak,
színészként és rendezőként egyaránt, kivált a melodrámai szituációkkal gyűlik
meg a baja. Rosszul áll neki a hősszerelmesi póz, zavartan és feszélyezetten
mozog, továbbá rendezőként nem képes a néző számára átélhetővé tenni az efféle
jelenetekben óhatatlanul is megjelenő pátoszt, amivel az érzelmeket akaratlanul
is inkább kínosnak és eltagadandónak, semmint kontrollálhatatlannak és
parttalanul áradónak ábrázolja – mintha szégyellné azt, amit Spielberg soha nem
szégyellt. Szerencsére azonban Crowe a bontakozó szerelem mellett egy
férfibarátság megszületését is filmre veszi, aminek már van dinamikája, annak
ellenére, hogy a fiait vesztő ausztrál férfi és a Gallipolit védő török tiszt
(a kiváló Yilmaz Erdogan a Volt egyszer
egy Anatóliából) cimboraságának története legalábbis történelmietlennek
tűnik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 58 átlag: 5.79 |
|
|
|
|