|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉdenÁrva Márton
Eden – francia, 2014. Rendezte: Mia Hansen-Løve. Írta: Sven és Mia Hansen-Løve. Kép: Denis Lenoir. Szereplők: Félix de Givry (Paul), Pauline Etienne (Louise), Vincent Macaigne (Arnaud), Hugo Conzelmann (Stan). Gyártó: CG Cinema / France 2 / Blue Film. Forgalmazó: Vertigo Media. Feliratos. 131 perc.
A 90-es évek hajnalán egy maroknyi francia
fiatal kiemelkedett a füstös bulik mámorából, világhírig ívelő dj-karriert
futott be, és úgy formálta át az elektronikus zenét, hogy ennek hatása máig
érvényes. Az Éden majdnem róluk szól.
Mia Hansen-Løve negyedik egészestése a zenei pályát elhagyó testvére élményeit
rendezi az alter-egóként fellépő fiatal dj, Paul hullámvasút-történetévé,
emellett bő másfél évtizedet felölelő hangulatkép-kollekciót is kínál a
színtérről. A kétfajta vállalás csúfosan szétszakítja a munkát, ami ráadásul egyik
fronton sem meggyőző. A rendezőnő megőrzi sajátos attitűdjét: a drámai
tetőpontokat apró gesztusokká lapítja, az egyszerű cselekményt felmorzsolva
mutatja be, és a heves érzelmeket is hosszan leülepedve vizsgálja. De míg ezek
a megoldások többé-kevésbé érzékletessé tették az életmű korábbi,
családi-párkapcsolati fókuszú darabjait, itt a nézői átélés útjában állnak.
Hiába rakódik egymásra pénzügyi csőd, drogprobléma és szerelmi csalódás, ha a
kölyökképe mögött agg lelket cipelő főhős is csak fáradt buborék a barátnők és
művésztársak visszafogott pezsgésében, ahol még Greta Gerwigre is bántóan
jellegtelen szerep jut. Hiába nyerünk közvetlen betekintést a garage („mint a house, csak diszkósabb”)
stílus múlandó diadalába, ha a zenészi motivációk felkutatása helyett puszta
logisztika keretezi a fellépéseket, a nemzedéki eufória-élményt pedig főként a
nyomasztóan ötlettelen buli-jelenetek szállítják.
Ahogy a főhőst és társait lépten-nyomon
kísérti a közös startvonalról indulva mindenkit leköröző Daft Punk duója
(már-már arcátlanság, ahogy a Paul karriercsúcspontjaként tündöklő New York-i
szereplés jelenetében felcsendül a One
more time), úgy lebeghet a néző szeme előtt a Llewyn Davis világa, ami a művészi és emberi kudarcok ábrázolásában
is könnyedén leiskolázza az Éden
erőtlen példameséjét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 229 átlag: 5.66 |
|
|
|
|