|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziArgo 2Kovács Bálint
Argo 2 – magyar, 2015. Rendezte: Árpa Attila. Írta: Huszár Péter, Trunkó Bence és Árpa Attila. Kép: Christoph Vitt. Zene: Czomba Imre. Szereplők: Kovács Lajos (Tibi), Scherer Péter (Bodri), Bicskey Lukács (Psycho), Kiss József (Tyson), Kulka János. Gyártó: Argo 2. Forgalmazó: InterCom. 95 perc.
Az Argo
óta 11 év telt, és az évfordulót a rendező Árpa Attila díszdobozos
DVD-kiadásnál nagyobb szabásúan ünnepelte meg: egy az egyben leforgatta újra a
filmet. Kérdéses, hogy a rajongók kielégítése mennyit ad hozzá a film
értékéhez, és az új ötletek szinte teljes hiánya mennyit von le belőle, de az
tény, hogy az Argo 2 cselekményének
váza megegyezik az Argóéval:
összekülönböznek a külföldi, high-tech megbízók és a suttyó kivitelezők, egy
rejtélyes ősi tárgyat kell elrabolni, Balog Tibiéknek egy „tudós” segít, és a
felek végül a pusztaságban csapnak össze. Az újításvágyat felváltja a kiégett
nagyiparosokra jellemző kockázatkerülés – az első részben fejbelőtt figura is
feltámad, sőt még a ruhadarabok is azonosak maradnak. Így a filmből műfaji
értelemben kivész minden izgalom, pedig ez még egy „közönségfilmnél” sem
törvényszerű. Árpa tiszteleghetne a számtalan film előtt, amely hatott rá,
ehelyett kikacsintás nélkül átemeli és sajátjaként tálalja mások leleményeit;
játszhatna a paródia kérdésével, de erre mindössze egy utalást tesz (elakad a
hollywoodias zene, amikor a diadalmas Tibi előtt elromlik az automata ajtó),
máskor pedig halálosan komolyan veszi a komolyan vehetetlent – nem úgy, mint
nemrég a Fekete leves, ami
önreflexiói révén erényt tudott kovácsolni sutaságaiból.
Igényesség így kizárólag technikai
értelemben jellemző a filmre: a vágások, a zenehasználat, a látvány
filmszerűek, persze csak ha a bántóan amatőr első rész a viszonyítási alap; de
azért sosem látjuk egy snitten a lövést és a robbanást. A káposztaként
újramelegített sztori másodszor is épp annyira fogyasztható, mint először, bár
ezúttal feltűnő, hogy míg minden kifigurázott csoportnak egy-két mondattal
szúrnak oda, addig a cigányságot végig a rasszista sztereotípiáknak maximálisan
megfelelően alázzák. Ez pedig még egy vállaltan suttyó filmben is túl nagy ár
túl kevés nevetésért.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 292 átlag: 5.54 |
 |
|
|
|
