|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉjjelek és nappalokVajda Judit
Days and Nights – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Christian Camargo. Kép: Steve Cosens. Zene: Claire van Kampen. Szereplők: Katie Holmes (Alex), Ben Whishaw (Eric), Allison Janney (Elizabeth), Jean Reno (Louis), William Hurt (Herb). Gyártó: Art Cine Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 92 perc.
Habár a Sirály
talán Csehov legidőtállób darabja, az 1980-as évek vidéki Amerikájába helyezett
verziójának izgalmas kísérlete kudarcba fullad Christian Camargo
író-rendező-szereplő kezében. A négyfelvonásos, háromórás színmű másfél órányi
játékidőbe sűrítése zavaróan zaklatott és fájdalmasan csonka végeredményt
szült. Camargo a cselekményt és a figurákat nagyjából megtartotta (az ünnepelt
színésznő szerelmével hazalátogat a vidéki, tóparti birtokra betegeskedő
bátyjához és művészi ambíciókat dédelgető fiához, a látogatás pedig alaposan
megkavarja az addigi viszonyokat), az idő szűke miatt azonban a karaktereknek
nemcsak a motivációja, de még a jelleme is homályban marad, egymással való
kapcsolatuk pedig csak jelzésértékkel villan fel.
Az Éjjelek
és nappalok legnagyobb problémája nem az, hogy elsikkad Mása (itt Alex)
alkoholizmusa, Trepljov/Eric-hez fűződő reménytelen szerelme és férjével
szembeni lenéző viselkedése, vagy hogy Nyina/Eva megrázó, végső nagymonológja
szűkszavú zavarosságával semmit sem magyaráz meg a korábbi és későbbi események
közül, sem az, hogy a doktor (Jean Reno) elveszíti legtöbb izgalmas vonását,
hanem hogy mindezek helyett nem kapunk semmiféle fogódzót, amelynek mentén
megfejthetnénk a hősöket. A végeredmény olyan, mintha az alkotó felsorakoztatná
a csehovi alakok ihlette sakkfiguráit, ám anélkül szedné le őket a tábláról,
hogy játszott volna velük. Rendezőnk ráadásul eltávolította az orosz drámában
csodálatosan működő, kifejező sirály-szimbólumot is, és amit helyette kapunk
(az új életre kelő sas motívuma), bár hasonlóan kidolgozott, a legnagyobb
jóindulattal tekintve is sántít, szigorúan nézve pedig teljesen életképtelen. A
csehovi csendes elkeseredettséget és finom iróniát ugyan az elsőfilmes rendező
többé-kevésbé élvezhető fekete humorba fordította, bár ez szerény vigasz az
értetlenül a fejét kapkodó néző számára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 244 átlag: 5.66 |
|
|
|
|