KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Spanyol affér

Huber Zoltán

Ocho apellidos vascos­ – spanyol, 2014. Rendezte: Emilio Martínez Lázaro. Írta: Borja Cobeaga, Diego San José. Kép: Gonzalo F. Berridi, Juan Molina. Zene: Fernando Velázquez. Szereplők: Clara Lago (Amaia), Dani Rovira (Rafa), Carmen Machi (Merche), Karra Elejalde (Koldo). Gyártó: Telecinco Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 98 perc.

Ha még kicsiny országunkban is gyökeret verhetnek a főváros-vidék vagy a kelet-nyugat felosztáshoz kapcsolódó előítéletek, képzeljük el mi a helyzet egy nálunk ötször nagyobb, jóval sokszínűbb terület esetében. Spanyolországot tizenhét, hagyományaira és sajátosságaira büszke autonóm közösség alkotja, a napsütötte Andalúzia és a zöldellő Baszkföld az időjárás mellett még számtlan dologban különbözik egymástól. Az egység és a függetlenség súlyos dilemmái arrafelé véres történelmi traumáktól és aktuálpolitikai áthallásoktól terhesek, a lokális ellentétek karikírozása így kimondottan terápiás hatású.

 

Minden idők legsikeresebb spanyol filmje az ostoba sztereotípiák kifigurázását könnyed, kimondottan pozitív mesével keveri. Alkotóink biztosra mentek és a rázósabb kérdéseket gondosan kikerülve egy már jól bevált francia recept mentén nyúltak a témához. Az Isten hozott az Isten háta mögött buddy cop formuláját a romkomok ismerős fordulataira cserélték, miközben a konfliktusok és a komikum forrása ugyanaz maradt. Civakodó északi-déli postások helyett egy sevillai fiú és egy baszk lány gabalyodnak a buta előítéletek hálójába. Majd végül egymásba, hisz a szívnek szerencsére a lokálpatritozmus sem tud parancsolni.

 

A nyelvi finomságok mellett a poénok a típuskarakterek viselkedésmódjaiból, a politikai-kulturális referenciák vaskos elrajzolásából erednek. Gall elődjéhez hasonlóan a művet teljes mélységében leginkább a spanyolok értékelhetik, de az ügyesen frissített romkom-dramaturgia nemzetközi szinten is működik. Az eltérő kulturális háttér bonyodalmai nemzetiségtől függetlenül átélhetőek, a remekül összeválogatott színészgárdának és az izgalmas helyi kulisszáknak hála az ezerszer látott történet rendkívül szórakoztató. Talán kissé közhelyes, mégis jó újra látni ahogyan a szerelem legyőzi az emberi butaságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12074