|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziSpanyol afférHuber Zoltán
Ocho apellidos vascos – spanyol, 2014. Rendezte: Emilio Martínez Lázaro. Írta: Borja Cobeaga, Diego San José. Kép: Gonzalo F. Berridi, Juan Molina. Zene: Fernando Velázquez. Szereplők: Clara Lago (Amaia), Dani Rovira (Rafa), Carmen Machi (Merche), Karra Elejalde (Koldo). Gyártó: Telecinco Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 98 perc.
Ha még kicsiny országunkban is gyökeret verhetnek a
főváros-vidék vagy a kelet-nyugat felosztáshoz kapcsolódó előítéletek,
képzeljük el mi a helyzet egy nálunk ötször nagyobb, jóval sokszínűbb terület
esetében. Spanyolországot tizenhét, hagyományaira és sajátosságaira büszke
autonóm közösség alkotja, a napsütötte Andalúzia és a zöldellő Baszkföld az
időjárás mellett még számtlan dologban különbözik egymástól. Az egység és a
függetlenség súlyos dilemmái arrafelé véres történelmi traumáktól és
aktuálpolitikai áthallásoktól terhesek, a lokális ellentétek karikírozása így
kimondottan terápiás hatású.
Minden idők legsikeresebb spanyol
filmje az ostoba sztereotípiák kifigurázását könnyed, kimondottan pozitív
mesével keveri. Alkotóink biztosra mentek és a rázósabb kérdéseket gondosan
kikerülve egy már jól bevált francia recept mentén nyúltak a témához. Az Isten hozott az Isten háta mögött
buddy cop formuláját a romkomok ismerős fordulataira cserélték, miközben a
konfliktusok és a komikum forrása ugyanaz maradt. Civakodó északi-déli postások
helyett egy sevillai fiú és egy baszk lány gabalyodnak a buta előítéletek
hálójába. Majd végül egymásba, hisz a szívnek szerencsére a lokálpatritozmus
sem tud parancsolni.
A nyelvi finomságok mellett a poénok a
típuskarakterek viselkedésmódjaiból, a politikai-kulturális referenciák vaskos
elrajzolásából erednek. Gall elődjéhez hasonlóan a művet teljes mélységében
leginkább a spanyolok értékelhetik, de az ügyesen frissített romkom-dramaturgia
nemzetközi szinten is működik. Az eltérő kulturális háttér bonyodalmai
nemzetiségtől függetlenül átélhetőek, a remekül összeválogatott színészgárdának
és az izgalmas helyi kulisszáknak hála az ezerszer látott történet rendkívül
szórakoztató. Talán kissé közhelyes, mégis jó újra látni ahogyan a szerelem
legyőzi az emberi butaságot.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 167 átlag: 5.4 |
|
|
|
|