KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mi vagyunk a legjobbak!

Jankovics Márton

Vi är bäst! – svéd, 2013. Rendezte: Lukas Moodysson. Írta: Coco Moodysson képregénye alapján Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantas. Szereplők: Mira Barkhammar (bobo), Mira Grosin (Karen), Liv LeMoyne (Hedvig), Jonathan Salomonsson (Elis). Gyártó: Memfis Film / Film i Vast. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 102 perc.

 

Lukas Moodysson már első nagyjátékfilmjével demonstrálta, hogy a tinédzserlét kihívásait nemcsak az Amerikai pite harsány műfaji öntőformájában lehet filmre vinni. A tizenévesek autonóm, saját keringési pályákkal bíró univerzumát bájos humorral és érzékeny kisrealizmussal feltáró Redvás Åmål jól mutatta, hogy a kamaszkor az önkeresés kitüntetett időszaka, nem pedig a paradicsomi gyerekkort a felelősségteljes felnőttkorral összekötő zavaros átmenet, melyen a lehető leghamarabb át kell evickélni. Innen nézve sokszor épp a felnőttek kompromisszumokba fásult világa tűnik abszurdnak és értelmetlennek.

A rendező feleségének képregényéből adaptált Mi vagyunk a legjobbak! visszatér ehhez a látásmódhoz, és ugyanabban a keresetlen stílusban ábrázolja kiskamasz hőseinek szívmelengető, ám viszontagságos útkeresését, mint az 1999-es debütfilm. A zene, ami Moodysson filmjeiben eddig is a karakterek identitásképzésének egyik legfőbb eleme volt, ezúttal előlép a hangkulisszák takarásából, és cselekményszervező szerepet kap. A társadalmi szokások hatalma ellen fiús kinézettel tüntető Bobo és Klara ugyanis már nem pusztán szobájukban bömböltetik kedvenc dalaikat, hanem saját punkbandát alapítanak, melybe később beveszik a keresztény családból származó, jól nevelt (és kitűnően gitározó, éneklő) Hedviget is. A zenekar fejlődésének és végső megmérettetésének központi szála köré fonódik a lényegi történet, amely a három lány egyre elmélyülő barátságáról szól. Ezt a köteléket nem bomlaszthatja fel sem a szülők és iskolatársak értetlenkedése, sem a fiúkon való marakodás, sem pedig az Isten létezésével kapcsolatos világnézeti különbségek.

Moodysson ezúttal sem erőszakolja bele az életet egy túlzottan célirányos elbeszélés keretei közé: a komótosan és kissé tétován haladó, epizodikus cselekmény bőven hagy teret a kiskamaszok személyiségformáló mélázásának és kreatív csapongásának. Ehhez járul hozzá a természetes, mindenféle manírt nélkülöző színészi játék, mely elengedhetetlen az improvizatív jelenetek hitelességéhez. A nagy drámai végkifejlet helyett a rendező ezúttal is apró, hétköznapi happy enddel ereszti útjára a lányokat, melyet outsider-létük nyilvános felvállalásának katarzisa hoz el számukra, akárcsak a Redvás Åmålban. A vidéki ifjúsági házban kavart kis botránnyal rácáfolnak a punk halálhírére, és megbizonyosodnak róla, hogy bármit is gondoljon a világ, tényleg ők a legjobbak. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11889