KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Öld meg kedveseid

Bocsor Péter

Kill Your Darlings – amerikai, 2013. Rendezte: John Krokidas. Szereplők: Daniel Radcliffe, Dane DeHaan, Michael C. Hall. Forgalmazó: InterCom. 104 perc.

 

Nehéz eldönteni, hogy John Krokidas rendező a kihívást kereste vagy inkább biztosra akart menni, amikor első filmje témájául a beat generáció születését, és benne Allen Ginsberg (Daniel Radcliffe) művészi és szexuális öntudatra ébredését választotta. A Kerouac, Burroughs és Ginsberg közötti kivételes alkotói barátság, illetve az utóbbi pályájának kezdetét beárnyékoló tragikus szerelmi háromszög története ugyanis az amerikai irodalomtörténet egyik legjobban dokumentált szelete, amelyet az említett szerzők is több alkalommal feldolgoztak műveikben.

A témaválasztás megítélését árnyalja, hogy a rendező és a forgatókönyvet vele közösen jegyző Austin Bunn igyekeznek túllépni az életrajzi film műfaji keretein, és az irodalmi hagyományok elleni lázadás, a személyes identitás vállalásának próbatétele, illetve a társadalmi normák általános megkérdőjelezése közötti összefüggéseket állítják a film fókuszába. Ha a szabadversnek van értelme a rímek kötöttsége nélkül, akkor a szerelem se csupán heteroszexuális lehet, és a beat nemzedék által később megfogalmazott lázadó magatartásformák is érthetővé válnak az Üvöltés extázisától, az Úton céltalanságán át, a Meztelen ebéd precízen rögzített delíriumáig.

E nagy ívű párhuzam felvázolásának azonban az az ára, hogy elvarratlan szálak és félreérthető motívumok maradnak a filmben. Ilyen például, hogy a szerelmi háromszögben központi szerepet játszó − a valóságban éveken át pedofil zaklatásnak kitett, és a beat nemzedékre kétségtelenül nagy hatással bíró − Lucien Carr alakja (Dane DeHaan) inkább egy öntelt díváéra hasonlít, aki tehetség híján önkényesen bünteti a rá vágyakozó férfiakat. Ez egyrészt ellentmond a film végén is közölt ténynek, miszerint Carr megbecsült szerkesztőként, tisztes visszavonultságban élte hátralévő életét, másrészt óhatatlanul felidézi az erkölcstelen meleg férfi, a gyilkos hajlamú szexuális ragadozó sztereotípiáját.

A film szereplőválasztása hasonlóan ellentmondásos. Noha elsőfilmes rendezőként érthető, hogy Krokidas ismert színészekkel veszi körül magát, a felvetett dilemmák helyett így a nézők többségét az foglalkoztatja, hogy Daniel Radcliffe vagy a szerelmi háromszög harmadik tagját megformáló Michael C. Hall alakítása mennyire tudja feledtetni Harry Potter vagy Dexter népszerű karaktereit.

Extrák: a főszereplők, a rendező és a forgatókönyvíró audiokommentárja, kimaradt jelenetek, interjúk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11887