|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziTini nindzsa teknőcökVarró Attila
Teenage Mutant Ninja
Turtles – amerikai, 2014. Rendezte: Jonathan Liebesman. Írta: Josh AppleBaum és
André Nemec. Kép: Lula Carvalho. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Megan Fox
(April), William Fichtner (Sachs), Will Arnett (Vernon), Whoopi Goldberg
(Bernadette). Gyártó: Paramount Pictures / Nickelodeon Movies. Forgalmazó: UIP-Duna
Film Szinkronizált. 101 perc.
Bő negyed százada, a posztmodern tömegfilm
és a képregény-adaptációk termékeny párkapcsolatának hőskorában még senkit sem
zavart, ha bumfordi bábfigurák játszottak szuperhősöket; a maszkos
igazságosztóknak nem kellett kisebb planetáris katasztrófa, hogy kikeljenek az
ágyból; nő pedig legfeljebb akkor juthatott főhős-szerephez, ha minimum egy
antopomorf állatpartnerrel osztozott rajta, csillagközi kacsától mutáns
óriáskenguruig. Ennek a boldog őskáosznak emblematikus szülöttei a tini mutáns
nindzsateknősök: már csapatnevük is maga volt a színpompás trash-gyönyör és
alkotógárdájuk röpke tíz népszerű képregény-év, egy kultikus televíziós
rajzfilmsorozat és egy szerethetően idióta Golden Harvest mozitrilógia erejéig
mindent ki is aknázott bizarr koncepciójukból. Eszement koruknak efemer
bálványai voltak, röpke filmkarrierjüket még egy ezredfordulós
komputer-animációs kísérlet sem tudta feltámasztani – mígnem a szellemzsarukkal
és galaktikus őrzőkkel újjáéledő kikacsintós/komikus retró-hullám idén őket is
kiöntötte a szennycsatornákból.
A Michael Bay égisze
alatt elkészült reboot hosszas
hercehurcák után végül maradt a régi alapképletnél: April, a férfinemre érzéketlen
riporterlány négy pizzarajongó, génmutáns harciteknőc oldalán megmenti New
Yorkot a gonosz Zúzó rémuralmától, amit árulkodó módon ezúttal a Sachs (ejtsd:
szex) Industry képvisel. A mókás párbeszédek és önreflektív poénparádék azonban
kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy ellensúlyozzák mindazon károkat, amiket a
technoteknősök poszt-gollam fiziogniómiája és a harci jelenetek CGI-megalomániája
okoz az egész alapkoncepciónak – mintha csak a Faster Pussycat, Kill, Kill! színes pornó-remake-jét néznénk,
áramvonalas Vogue-modellekkel a főszerepben. Liebesman munkája unalomig száraz
tésztája mindannak, amiből manapság egy megapic-et
gyúrnak: 45 perces akciófinálé, megbízható önismétlés és Megan Fox
fenékpanorámája – csak éppen az a sajtszag hiányzik nagyon feltétjéből, meg a
bájos sületlenség.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 225 átlag: 5.44 |
|
|
|
|