|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziThe Expendables - A feláldozhatók 3.Kránicz Bence
The Expendables 3 –
amerikai, 2014. Rendezte: Patrick Hughes. Írta: Katrin Benedikt, Dave Callaham
és Creighton Rothenberger. Kép: Peter Menzies Jr. Zene: Brian Tyler. Szereplők:
Sylvester Stallone (Ross), Jason Statham (Lee), Antonio Banderas (Galgo), Mel
Gibson (Stonebanks), Wesley Snipes (Doc). Gyártó: Nu Images / Millenium Films. Forgalmazó:
ProVideo. Szinkronizált. 126 perc.
Maradt-e még talonban a nyugdíjkorhatár
felé közelítő, ám továbbra is hadra fogható akciósztár Hollywoodban? Kivel
lehetne bővíteni a feláldozhatók nosztalgikus múltidézésre és tét nélküli
szórakoztatásra felesküdött különítményét? Ezek a menetrend szerint, kétévente
érkező Expendables-filmek fő
kérdései, mivel Sylvester Stallone egyelőre a folyamatos bővülésben látja az
immár trilógiává terebélyesedő sorozat túlélésének kulcsát. Az új igazolások (a
kissé idétlenül bohóckodó Banderas kivételével) jól illenek a csapatba,
ráadásként magánéleti viszontagságaik is terítékre kerülnek, Snipes
adócsalásától a számkivetetté váló Gibson fájdalmaiig – Stallone afféle
szakszervezeti vezetőként kínálja a jóvátétel lehetőségét mindazoknak, akik
hibáztak.
Hogy kidomborítsák a
veterán hősök erényeit, az alkotók néhány talpraesett fiatalt is csatasorba
állítanak, akiknek persze van mit tanulniuk ravaszság és alkalmazkodó-készség
terén. Az új szereplők egymás sarkát tapossák, ennek ellenére a film nem tűnik
zsúfoltabbnak az előzményeknél. Komoly fegyvertény, hogy sem a nélkülözhetetlen
ős-bandatagok, sem a bizonyítani kész újoncok nem tűnnek feleslegesnek, a
forgatókönyv ezzel elkerüli A
feláldozhatókhoz hasonló ensemble-filmek
legnagyobb veszélyét. Ami marad, az kétórányi magas fordulatszámon pörgő
örömmozi, a széria legemlékezetesebb fináléjával. Azonban nagyon úgy tűnik,
hogy a bosszúálló és/vagy túszszabadító küldetésekre épülő narratívában nem
maradt több lehetőség. Hiába egyértelmű, hogy a pár mondatra feltűnő
kiválóságok helyzetbe hozásához bármilyen alibitörténet megteszi, az
előkészítés alatt álló negyedik részben mégis illene változtatni a végképp
elhasznált sémán. Erre pedig nem sok esély mutatkozik, amíg Stallone receptje
kimerül annyiban, hogy egyre több karaktert mozgat egyre monumentálisabb
akciószekvenciákban.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 249 átlag: 5.18 |
|
|
|
|