|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz élet ízeiKovács Kata
The Hundred-Foot Journey
– amerikai, 2014. Rendezte: Lasse Hallström. Írta: Steven Knight és Richard C.
Morais. Kép: Linus Sandgren. Szereplők: Helen Mirren (Mallory), Manish Dayal
(Hassan), Om Puri (Papa), Amit Shah (Mansur), Dillon Mitra (Mukthar). Gyártó:
Amblin Entertainment / Harpo Films. Forgalmazó: ProVideo. Szinkronizált. 122 perc.
A családi mozikra, románcokra és
melodrámákra szakosodott Lasse Hallström a 90-es évek óta minden hollywoodi
rendezésével újabb kísérletet tesz a giccs finom adagolására, ingadozó
végeredménnyel. Az utóbbi években készült Nicholas Sparks-adaptációkkal (Kedves John!, Menedék) bőven túllőtte a jóízlés határát, de olyan filmekkel, mint
a Lazacfogás Jemenben vagy korai
munkái közül a Szóbeszéd, könnyedén
adott be bármilyen vakmerő happy endet még a leghidegebb szívű nézőnek is.
A nagyrészt regényadaptációkból
álló életmű visszatérő témái a tradicionális kisközösségek válsága, a másság
elfogadása és a gyerek-szülő kapcsolat – mindezek felbukkannak az Az élet ízei friss bestseller-átiratában,
a Csokoládé ínycsiklandó
párdarabjában. A dél-francia kisváros zárt közössége kénytelen befogadni az itt
letelepedő, kissé extravagáns indiai szakácsfamíliát, akik épp a
hagyományszerető Madame Mallory Michelin-csillagos éttermével szemközt nyitják
meg harsány indiai vendéglőjüket. A decens Franciaország és a zajos India
összes sztereotípiája feszül egymásnak, a rendezői életmű ismerői pedig könnyen
kitalálhatják, hogy a románccal fűszerezett rivalizálás- és fejlődéstörténet
újabb édes mese a toleranciáról és az össznépi öröm erejéről. Az aranyló
napsütéssel, festői tájjal, romantikus fordulatokkal körített, andalító
történet talán még a Csokoládénál is
kevesebb konfliktust és feszültséget tartogat. A főhős Hassan útja sokkal
egyenesebb a siker felé: édesanyjától örökölt konyhaszeretete istenadta
tehetséggel párosul, és kedves természete is hozzásegíti, hogy nem csak
riválisa szívét nyerheti el, de hamarosan a fúziós gasztronómia párizsi
fellegvárának sztárja lesz, ahonnan a családi gyökerekhez való visszatérés sem
reménytelen. A klasszikus gourmand -románc összes eleme ott van Az élet ízeiben: a konyha a romantikus
vetélkedés színtere és a szenvedélyek eksztatikus kifejezője – ugyan cukormázon
kívül nem sok szerepel az étlapján, de ez nem túl meglepő Hollywood egyik legédesebb
cukrászdájától.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 291 átlag: 5.9 |
|
|
|
|