|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziCarmina megoldjaForgács Nóra Kinga
Carmina o revienta – spanyol, 2012. Rendezte és írta:
Paco León. Kép: Juan Gonzalez Guerrero és Juan Gonzalez Rebollo. Zene: Pony
Bravo. Szereplők: Carmina BArrios (Carmina), maría Leon (María), Paco Casaus
(Antonio), Ana María García (Ani). Gyártó: Andy Joke / Jaleo Films / Paloma
Juanes. Forgalmazó: Cirkó Film kft. Feliratos.
70 perc.
A Carmina
megoldja nem éppen kellemes filmélmény, a maga módján mégis roppantmód
szórakoztató, és habár nem mélyen szántó létdráma, megéri elgondolkodni rajta.
Az 58 éves, láncdohányos bártulajdonos, anya és feleség Carmina családját, és
élete egy hónapját ismerjük meg, erősen kivonatolva, különös fókusszal az
utolsó 24 órára. A 70 perces filmidő eldöntetlenséget jelez: elnyújtott
rövidfilmet vagy egy kevéssé kitalált egészestés mozidarabot látunk? A film
angol címe (Carmina or Blow Up), illetve a végfőcím elején elhelyezett,
Tom Clancy-től idézett „mottó” (miszerint a különbség a valóság és a fikció
között az, hogy a fikciónak kell, hogy legyen értelme) jelzi, hogy bár
Antonioni Nagyításának felidézése erős túlzás, mégis csak kísérletről
van szó. A dokumentumfilmes szituációkból és flashback-ekből kibomló filmmese
filmnyelvében és sztorivezetésében is a hétköznapi valóság és az alkotó
képzelet által irányított fikció konfliktusát tematizálja. Míg Carmina „dokumentumfilm-alanyként”
viselkedik, addig csak elszenvedi az eseményeket. A bárját például kirabolják,
de semmi következménye nem lesz, leszámítva, hogy a csőd szélére kerül, mert
betörésnyomok híján a biztosító sem fizet. Ám abban a pillanatban, mikor kézbe
veszi az irányítást, és egy biztosítási csalással műfaji mederbe tereli a
hétköznapokat, máris működik az egész.
Az
alkoholista férj, a tanulatlan lányanya gyermek, Carmina megtörtsége, az
igazságtalan ítéletek – üres klisének hatnak. Carmina csalása és színjátéka, az
I Will Survive átdolgozott verziójára pergő finálé viszont izgalmas és
hatásos, a vágyott eredményt is eléri a biztosítócégnél. Mi is tehát a
hitelesség titka? Carmina cinkos kacsintása a kamera felé a vége-főcím előtt. Az
egész az irónia idézőjelébe kerül, ami viszont sajnos nem mindig működik a
filmben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 313 átlag: 5.42 |
|
|
|
|