KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Carmina megoldja

Forgács Nóra Kinga

Carmina o revienta – spanyol, 2012. Rendezte és írta: Paco León. Kép: Juan Gonzalez Guerrero és Juan Gonzalez Rebollo. Zene: Pony Bravo. Szereplők: Carmina BArrios (Carmina), maría Leon (María), Paco Casaus (Antonio), Ana María García (Ani). Gyártó: Andy Joke / Jaleo Films / Paloma Juanes. Forgalmazó: Cirkó Film kft. Feliratos. 70 perc.

 

A Carmina megoldja nem éppen kellemes filmélmény, a maga módján mégis roppantmód szórakoztató, és habár nem mélyen szántó létdráma, megéri elgondolkodni rajta. Az 58 éves, láncdohányos bártulajdonos, anya és feleség Carmina családját, és élete egy hónapját ismerjük meg, erősen kivonatolva, különös fókusszal az utolsó 24 órára. A 70 perces filmidő eldöntetlenséget jelez: elnyújtott rövidfilmet vagy egy kevéssé kitalált egészestés mozidarabot látunk? A film angol címe (Carmina or Blow Up), illetve a végfőcím elején elhelyezett, Tom Clancy-től idézett „mottó” (miszerint a különbség a valóság és a fikció között az, hogy a fikciónak kell, hogy legyen értelme) jelzi, hogy bár Antonioni Nagyításának felidézése erős túlzás, mégis csak kísérletről van szó. A dokumentumfilmes szituációkból és flashback-ekből kibomló filmmese filmnyelvében és sztorivezetésében is a hétköznapi valóság és az alkotó képzelet által irányított fikció konfliktusát tematizálja. Míg Carmina „dokumentumfilm-alanyként” viselkedik, addig csak elszenvedi az eseményeket. A bárját például kirabolják, de semmi következménye nem lesz, leszámítva, hogy a csőd szélére kerül, mert betörésnyomok híján a biztosító sem fizet. Ám abban a pillanatban, mikor kézbe veszi az irányítást, és egy biztosítási csalással műfaji mederbe tereli a hétköznapokat, máris működik az egész.

Az alkoholista férj, a tanulatlan lányanya gyermek, Carmina megtörtsége, az igazságtalan ítéletek – üres klisének hatnak. Carmina csalása és színjátéka, az I Will Survive átdolgozott verziójára pergő finálé viszont izgalmas és hatásos, a vágyott eredményt is eléri a biztosítócégnél. Mi is tehát a hitelesség titka? Carmina cinkos kacsintása a kamera felé a vége-főcím előtt. Az egész az irónia idézőjelébe kerül, ami viszont sajnos nem mindig működik a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11747