|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziA házmesterKovács Kata
Dans la cour – francia, 2014. Rendezte és írta: Pierre
Salvadori. kép: Giles Henry. zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Gustave de
Kevern (Antoine), Catherine Deneuve (Mathilde), Jacqueline Moreau (Maillard),
Féodor Atkine (Serge). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Vertigo Média
Kft. Feliratos. 97 perc.
A főként
könnyed vígjátékairól ismert Pierre Salvadori korábbi munkái (Mosás, vágás, ámítás, Drágaságom, Semmihasznák) jellemzően a sztárszínészek jelenléte (Audrey Tautou,
Guillaume Depardieu), mintsem művészi megformáltságuk okán maradtak
emlékezetesek – így van ez a jóval kevésbé derűs és eseménydús A házmester esetében is. Bár a filmben a
melodrámai hangvétel vígjátéki elemekkel keveredik, ebben a döntően búskomor
történetben is felbukkan egy rendezői kézjegyként visszatérő motívum, a
kallódó, mihaszna főhős.
Ezúttal azonban nem kicsinyes csalásokba és balhékba
keveredve keresi a boldogulását, hanem egy nagyon is hétköznapi – bár annál
embert próbálóbb – feladatba vág, egy társasház gondnoka lesz. A
zenészkarrierjét depresszióra cserélő Antoine-t (a rendezőként ismert Gustave
Kervern) akár fel is rázhatná a felelősségteli munka, a különös lakók,
megbízatások és persze a gyönyörű Mathilde (Catherine Deneuve), ehelyett mind
mélyebbre süllyed a bánatba. A szereplőket egytől egyig egzisztenciális válság,
kényszerképzetek, álmatlanság és különös szorongások kísértik, a rendezőre
ugyancsak jellemző felszínes karakterábrázolás azonban elveszi a valódi
lehetőséget a tisztességesen teljesítő színészektől, hogy bogaras figuráikat
valódi mélységében megmutassák, vagy éppen karakterfejlődésre bírják őket.
Végül még azt is hiába reméljük, hogy az alagút végén Salvadori vígjátékaiéhoz
hasonló, könnyű megváltás várhat rájuk, de azért a film keserű alaptónusát
helyenként felváltó, már-már szürreális pillanatok derűje kicsit mégis kárpótol
a sok borúért.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 254 átlag: 5.81 |
 |
|
|
|
