|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDMandela: Hosszú út a szabadságigPápai Zsolt
Mandela – Long Walk of Freedom – brit–dél-afrikai, 2013. Rendezte: Justin Chadwick. Szereplők: Idris Elba, Naomie Harris, Tony Kgoroge. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 142 perc.
Nelson Mandela karaktere Hollywoodban
(Clint Eastwood: A legyőzhetetlen) és
az európai játékfilmben is feltűnt már több ízben (Mandela, 1987, Endgame,
2009, The Color of Freedom, 2007), de
ezek a művek inkább az élete egy-egy epizódját mutatták be, a teljes pályát
feldolgozó veretes biopic 2013-ban készült el. A Mandela önéletírásán alapuló brit
mű alkotói igyekeztek biztosra menni, eredeti dél-afrikai helyszíneken
forgattak, népes szereplőgárdával, patikamérlegen kidekázott hollywoodi
dramaturgiát és melodramatikus jelenetek sorát alkalmazva. A film a
gyermekkorától élete zárófejezetéig – pontosabban elnöki ciklusának kezdetéig –
tekinti át valóban heroikus tetteket végrehajtó hőse útját, és könnyfacsaró,
horrorisztikus vagy éppen felemelő epizódok sorában pásztázza át a XX. század második
felének egyik leginkább közismert és elsősorban a nyugati hírcsatornák által
széltében-hosszában reklámozott szenvedéstörténetét, amit a mozgókép
eszközeivel hasonlóképpen próbál exploitálni, mint ahogy a médiamunkások a
maguk apparátusával tették annak idején. De éppen azért, mert semmit sem
kockáztat, nem is nyújt maradandót a film, hiába kiválóak a színészei,
makulátlan a technikai kivitelezése. A Hosszú
út a szabadságig csupán annyiban különbözik a társdarabjaitól, azaz a
műfajnak a polgárjogi küzdelmekre vagy nemzeti felszabadítási mozgalmakra egy
nagy formátumú történelmi személyiség sorsán keresztül fókuszáló
klasszikusaitól (Gandhi, Lincoln), hogy csipetnyit
bombasztikusabb és hatásában sterilebb náluk. A legnagyobb gondja azonban, hogy
a lényegbe csupán bele-belekap, a feketék és fehérek együttélésével kapcsolatos
problémákat éppen csak karcolja.
Extrák: a rendező
audiokommentárja, werkfilm és a mű megszületéséről szóló további kisfilmek,
kimaradt jelenetek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 276 átlag: 5.55 |
|
|
|
|