KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Mandela: Hosszú út a szabadságig

Pápai Zsolt

Mandela – Long Walk of Freedom – brit–dél-afrikai, 2013. Rendezte: Justin Chadwick. Szereplők: Idris Elba, Naomie Harris, Tony Kgoroge. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 142 perc.

Nelson Mandela karaktere Hollywoodban (Clint Eastwood: A legyőzhetetlen) és az európai játékfilmben is feltűnt már több ízben (Mandela, 1987, Endgame, 2009, The Color of Freedom, 2007), de ezek a művek inkább az élete egy-egy epizódját mutatták be, a teljes pályát feldolgozó veretes biopic 2013-ban készült el. A Mandela önéletírásán alapuló brit mű alkotói igyekeztek biztosra menni, eredeti dél-afrikai helyszíneken forgattak, népes szereplőgárdával, patikamérlegen kidekázott hollywoodi dramaturgiát és melodramatikus jelenetek sorát alkalmazva. A film a gyermekkorától élete zárófejezetéig – pontosabban elnöki ciklusának kezdetéig – tekinti át valóban heroikus tetteket végrehajtó hőse útját, és könnyfacsaró, horrorisztikus vagy éppen felemelő epizódok sorában pásztázza át a XX. század második felének egyik leginkább közismert és elsősorban a nyugati hírcsatornák által széltében-hosszában reklámozott szenvedéstörténetét, amit a mozgókép eszközeivel hasonlóképpen próbál exploitálni, mint ahogy a médiamunkások a maguk apparátusával tették annak idején. De éppen azért, mert semmit sem kockáztat, nem is nyújt maradandót a film, hiába kiválóak a színészei, makulátlan a technikai kivitelezése. A Hosszú út a szabadságig csupán annyiban különbözik a társdarabjaitól, azaz a műfajnak a polgárjogi küzdelmekre vagy nemzeti felszabadítási mozgalmakra egy nagy formátumú történelmi személyiség sorsán keresztül fókuszáló klasszikusaitól (Gandhi, Lincoln), hogy csipetnyit bombasztikusabb és hatásában sterilebb náluk. A legnagyobb gondja azonban, hogy a lényegbe csupán bele-belekap, a feketék és fehérek együttélésével kapcsolatos problémákat éppen csak karcolja.

Extrák: a rendező audiokommentárja, werkfilm és a mű megszületéséről szóló további kisfilmek, kimaradt jelenetek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11743