|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDThe Killer Inside MeSoós Tamás Dénes
The Killer Inside Me – amerikai, 2010. Rendezte: Michael Winterbottom. Szereplők: Casey Affleck, Kate Hudson, Jessica Alba. Forgalmazó: InterCom. 109 perc.
Első olvasásra a saját tetteitől elszakadt,
a világot torz logikával racionalizáló pszichopata érdes karaktertanulmánya Jim
Thompson regénye – másodikra már az ötvenes évekbeli mosolykultúra alatt rohadó
hipokrita társadalom felé intézett vádirat. Sodró tempó, húsba vájó brutalitás
és – szó szerint – nyaktörő fordulatok teszik az amerikai bűnügyi irodalom
itthon keveset emlegetett nehézfiújának egyik legsúlyosabb ponyvájává. A
kisregény a Lou Fordban élő gyilkos tetteit, valamint az odáig vezető,
gyerekkori traumákkal kísért utat is felrajzolja, amely alatt a texasi olajboom
felelőtlen nyerészkedésbe torkolló nemzeti bűnére is kitekint.
Ha valaki, hát a műfaji
elvárásokkal kedvtelve játszó, az utóbbi években a Bush-kormány által
elszabadított háborúk borzalmait feltáró Michael Winterbottom lehetett volna
az, aki nemcsak a kisvárosi seriff kifordult gondolkodásmódját, hanem az őt
körbeölelő társadalmat emésztő fekélyt is láttatni tudta volna a thompsoni
szarkazmus árnyalataiban. A kísérletező kedvű rendező meglehetősen konzervatív
és szöveghű adaptációt tett le az asztalra, amely Lounak mind a városszéli
prostituálttal folytatott, szadomazochista szexuális kapcsolatát, mind a helyi
tanárnőt érzelmi függőségbe taszító játszadozását kibontja. A kötelező
sűrítésnek így a lényeg nem, csak az árnyalatok estek áldozatul.
Ezért is érthetetlen,
miért farag Winterbottom szerelmes pszichopatát Thompson hidegvérű antihőséből,
aki önigazoló önreflexiók helyett melankolikus flashbackekben idézi fel a szíve
prostituáltjával és idilli verésekkel töltött éjszakákat. A felpuhított,
érzelmekkel felruházott karakter pont a könyv logikájának mond ellent, amely a
társadalmi elvárások mentén hazudott érzelmek mögött rejlő ürességet tapogatta
körbe. A nihilt és tébolyt inkább csak Casey Affleck csillantja meg
érzékletesen Lou szemében, aki bátor és eszközszegény alakításával – a regény
magyar fordításának hiányában – mégis hiánypótlóvá teszi Winterbottom
jószándékú, de felemás adaptációját.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 217 átlag: 5.64 |
|
|
|
|